Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 30 (211. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2000. január 1. és december 31. közötti tevékenységéről szóló beszámoló; valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
3751 Köszönöm szépen. Tisztelt Biztos Urak ! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Sokszor hallottuk, hogy az ombudsman a nép ügyvédje, a nép ügyvédje a hatósági jogsértésekkel, alkotmányos visszásságokkal szemben. Az ombudsman a kiszolgáltatottak ügyének szószólója. Sokszor elmondjuk, amikor a határon túli magyar kisebbségekről van szó, hogy ők annak idején kétszeresen voltak elnyomottak, hogy ők fokozottan kiszolgáltatottak. Tudnunk kell, hogy a magyarországi kisebbségek ugyanúgy többszörösen kiszolgáltatottak. Ezért is indokolt... (D r. Dávid Ibolya: Csak annyit kérünk, mint amit mi is biztosítunk!) Bocsánat! Tessék, mondja! (Dr. Dávid Ibolya: Csak annyit biztosítunk számukra, mint amit biztosítanak ők is a számunkra - ezt a leghatározottabban visszautasítom.) Nem, én azt gondolom, hog y ez a mérlegelv nem helyes. Mert az, hogy mi mennyit biztosítunk a magyarországi kisebbségeknek (Dr. Dávid Ibolya: Csak annyit kérünk, amit mi is biztosítunk, képviselő úr!) , független attól, hogy ugyanezt megkapjáke másutt is a magyar kisebbségek. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Ezt a párbeszédet, monológot hagyjuk! Tessék, képviselő úr, folytassa, és majd a miniszter asszony is fog rá válaszolni. Tessék, folytassa, mert letelik a tíz perc, és majd az lesz a baj. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Rám nézve megtisztelő a párbe széd. Azt gondolom, a beszámoló és Kaltenbach Jenő biztos úr hatéves tevékenysége alátámasztja azt, hogy a kisebbségi ombudsman intézményének megvan a maga létjogosultsága. Tegnap a státustörvényről beszéltünk itt az Országgyűlésben, és természetesen újra meg újra szóba kerültek a szomszéd országokban élő magyarok kisebbségi sérelmei, hogy mi a helyzet a nyelvhasználatukkal, mi a helyzet a névhasználatukkal, milyen név kerüljön majd a magyar igazolványba. Nagyon fontosnak tartom, hogy a jelentés felhívja a figyelmet a kisebbségek nyelvhasználatára - például egy kisebbségi önkormányzat ülésén , a kisebbségek névhasználatára - használhatjáke majd az anyakönyvezésnél a saját anyanyelvükön szokásos utóneveket, és nem csak a magyar utónévkönyvből választhatnak neveket. Ilyen problémák Magyarországon is vannak, azonban hajlunk rá, hogy erről megfeledkezzünk, így nagyon fontos, hogy ez a beszámoló is felhívja rá a figyelmünket. De mint valamennyien tudjuk és ma is beszéltünk róla, az igazán súlyos kisebbségi probl éma Magyarországon a romakérdés. Nagyon jó ebben a beszámolóban, hogy sorra veszi a romákkal szembeni diszkrimináció fontosabb területeit, és tárgyilagosan tárgyalja azokat a beadványokat, amelyek az ombudsmanhoz eljutottak, legyen szó a lakáshoz jutásban tapasztalható diszkriminációról, a foglalkoztatási diszkriminációról, a rendőrség viselkedéséről, a büntetésvégrehajtásban tapasztalt diszkriminációról. A magam részéről nagyon fontosnak és nagyon tanulságosnak tartom, ahogy a közvetett diszkrimináció kér désével részben fogalmi alapon, részben pedig egy konkrét példán, egy kisvárosi intézkedés példáján keresztül foglalkozik, amely intézkedés látszólag nem diszkriminatív, hanem mindenkire egyformán vonatkozik, valójában azonban a nemzetközi irodalomból és j oggyakorlatból ismert közvetett diszkrimináció tipikus esete. Ha már a rendőrség viselkedéséről volt szó, nagyon tanulságos volt az a történetsor, amikor megjelent az Amnesty Internationalnek ez a vitatott hirdetése, pontosabban több vitatott hirdetése, am elyben Magyarországot vádolták. A magyar hatóságok felháborodottan tiltakoztak, mint tudjuk, az Országimázs Központ ellenkampányt indít. (16.20) És akkor következik a bagi cigányverés esete vagy gyerekverés? - az Amnesty Internationalnél; néhány nappal kés őbb az a Győr megyei falu, ahol rendőrök tévedésből, megfontolatlanul egy sor gyerekkel szemben alkalmaznak erőszakot. Úgyhogy azt gondolom, hogy nem az Országimázs Központnak kell ellenkampányokat folytatni, hanem oda kell figyelni a kisebbségi ombudsman jelentésére, legyen szó akár romákról, akár másokról, és szembe kell néznünk azzal, hogy itt
