Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 30 (211. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. POKOL BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről:
3696 szembeni ügyin tézését magánszervezeten belül hozták létre. Tehát ilyen ombudsmanok sokasága létezik, és hadd jegyezzem meg, hogy én csak az állami ombudsmanokról beszélek, mert Magyarországon az létezik. Tehát a helyzet az, hogy rendszerint nem adnak beleszólást az ombu dsmanoknak a törvényelőkészítésbe abban a formában sem, hogy véleményezzék a születő törvényeket. A helyzet tudniillik az, hogy a demokráciában ez a folyamat az ellentétes politikai érdekek csatájából, különösen a kormány és az ellenség csatájából születi k meg. És ha ebbe belefolyik az ombudsman, akkor ha akarja, ha nem - tehát nem ő tehet róla , valamelyik politikai oldal eszközévé válik. Tehát spontán módon nem tudja megtenni, ha belefolyik a törvényelőkészítésbe, ahol kemény csaták vannak, hát akkor a lig várja bármelyik oldal, hogy amit fel tud használni, azt felhasználja; nincs semmi probléma benne, ez a többpártrendszer és a pluralizmus csatája. Azonban ha megadjuk a jogot, akkor egyszerűen belekényszerítettük - belekényszerítettük - a politikai csat ározásba, és hiába mondja, hogy ő szakember, amikor az egyik politikai oldal állandóan használja és piedesztálra emeli, a másik politikai oldal automatikusan kezdi úgy nézni, hogy eszköze annak az oldalnak, és a másik oldal valóban úgy is használja fel. És ez nem is probléma, mert a politikai csatában ez természetes, de az ombudsmannak nem szabad megadni ezt a lehetőséget, illetve mentesíteni kell ettől. Továbbmegyek, mivel itt nemcsak az van, hogy valamelyik oldal fogja majd eszközként felhasználni és stru kturálisan bele van kényszerítve, hanem az a többségi demokrácia természete, hogy a kormány nyújtja be a legtöbb törvényjavaslatot. Tehát úgy lehet mondani, strukturálisan az is kódolva van a dologban, hogy az ombudsman spontán módon minél több törvényterv ezetet kritizál és igyekszik megváltoztatni véleményezése kapcsán, spontán módon az ellenzék oldalára kerül. Itt is az van, ha akarja, ha nem. Nem ő akar odakerülni, nem tud mást tenni, tudniillik a törvényekre nagyon nagy többségében a javaslatokat a korm ány oldaláról nyújtják be. Nos, tehát a világnak ezért van igaza, amikor azt mondja, hogy maradjon neutrális az ombudsman, és ezáltal nem adom meg neki a törvényelőkészítési csatározásokba való beleszólás lehetőségét, és ez egy strukturális torzulás a mag yar ombudsmani rendszerben. Aki visszatekint csak az elmúlt három évre, de visszatekint az elmúlt hat évre, sokszor volt ilyen, úgy lehet mondani, hogy együtt focizott az egyik oldallal, és nem azért, mert ő akarta - nem tudott mást tenni. Ezért úgy gondol om, ha a jövőben meg akarjuk óvni ombudsmanjainkat a politizálódástól, mentesíteni kell őket a törvényjavaslatok és más tervezetek véleményezésétől. Telik az idő, tehát nagyon röviden akkor csak egy harmadik kérdést hadd emeljek ki. Ez a harmadik szintén s trukturális problémát jelent: ez az ombudsmanok magánszféra felé irányuló ellenőrzését érinti. Elvi szinten úgy lehet ezt a kérdést eldönteni, hogy az ombudsmanok az állami szervekkel, a hatóságokkal szemben védik az állampolgárok törvényes jogait, míg a m agánszférában, a magánszervezetek, magánszemélyek egymás közötti vitájában a bíróságok döntenek, a független bíróságok, garanciával, karriervonallal elszigetelve. Egy sor olyan fajta garancia, olyan elszigeteltség, összeférhetetlenség van, ami biztosítja, hogy amikor a magánszervezetek összecsapnak, ott független bíróságok döntenek. Tehát ezek az erre kiképzett bírák hivatottak a magánfelek közötti eljárásokban dönteni. Nálunk, ha megnézzük ezt a kérdést, egyszerűen nincs egyértelműen eldöntve a gyakorlatba n. Végigszaladtam a három ombudsman gyakorlatán, úgy láttam, hogy az általános ombudsman esetében nem lehetett találni olyan törekvést egyetlenegy esetben sem, hogy kiterjesztené hatáskörét a bíróságok rovására a magánszervezetek esetében is, és ellenőrzés t folytatna. Három éve már fölvetettem ezt, nála soha nem találtam ilyen esetet, tehát ott tudatosan van egy visszafogás. Ezzel szemben a nemzeti kisebbségi ombudsmannál volt egykét eset, ő már explicite is jelezte a tavalyi beszámolójában, hogy szeretné kiterjeszteni; úgy gondolja, hogy nem állhat meg az állami szervekkel, hatóságokkal szemben, hanem neki ki kell terjeszteni, és jelezte, hogy ő ezt tartaná helyesnek.
