Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 30 (211. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló; a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2000. január 1. és december 31. közötti tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az adatvédelmi b... - A nemzeti kisebbségi önkormányzatok vezetőinek köszöntése - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló; a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2000. január 1. és december 31. közötti tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az adatvédelmi b... - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter:
3679 A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2000. évi parlamenti beszámolója kiemelten foglalkozik a kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény felülvizsgálatá nak a kérdésével. Az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága 1999ben ad hoc bizottság létrehozásáról döntött a vonatkozó törvény felülvizsgálatára, illetőleg a módosításhoz szükséges feladatok koordinálására, végrehajtására. A Hargit ai János képviselő úr vezetésével jelenleg is működő bizottság elkészítette a törvény módosításának a koncepcióját. Az előkészítő munkában aktívan közreműködtek a szaktárcák, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal, az országgyűlési biztos úr és a kisebbsé gek országos önkormányzatainak a képviselői. A bizottságban lefolytatott viták után a bizottság az Igazságügyi Minisztériumot kérte fel a normaszöveg államigazgatási egyeztetésére. A tárca az előterjesztés egyeztetését elvégezte, s erről tájékoztatta is a bizottságot. Ugyanakkor a tervezettel párhuzamosan elkészült a kisebbségi önkormányzatok választásáról szóló önálló törvénytervezet is a Belügyminisztérium gondozásában. A kisebbségi önkormányzati vezetők a választójogi törvény sarokpontjaival azonban nem értettek egyet. Miután a bizottság csak a kisebbségek teljes egyetértését bíró törvényjavaslatot kíván a Ház elé vinni, az egyeztetéseket e téren is tovább kell folytatni. Korábban Kaltenbach országgyűlési biztos úr kezdeményezte egy kisebbségi antidiszkri minációs törvény kidolgozását. (10.30) Álláspontja szerint ennek az aktualitását az Európa Tanács 2000/43. irányelvének elfogadása, valamint a tanács európai emberi jogi egyezményéhez kapcsolódó újabb kiegészítő jegyzőkönyv előkészítése adja meg. Ez a fejl emény időszerűvé tette a diszkriminációellenes hazai jogalkotás és jogi szabályozás ügyét. A kérdés sürgős tárgyalását egyes, a Magyar Köztársaság külpolitikai megítélését nem előnyösen befolyásoló események is felgyorsították. Az Igazságügyi Minisztérium ezért egy antidiszkriminációs bizottságot hozott létre. E bizottságnak az a feladata, hogy a hazai jogrendszert tekintse át abból a szempontból, hogy az tartalmaze olyan diszkriminációs rendelkezéseket, illetve tartalmaze olyan joghézagokat, amelyek lehe tőséget adnak a hátrányos megkülönböztetésre. A bizottság tagjai - akik többségükben a szaktárcák képviselői - megvizsgálják az ágazatukat érintő jogszabályokat. E felmérést követően a csoport megtárgyalja, véleményezi és összegezi a szaktárcák megállapítá sait. Csak a vizsgálat lezárását követően születhet majd politikai döntés arról, hogy szükségese kezdeményezni az Országgyűlés előtt egy önálló átfogó antidiszkriminációs törvényt, vagy éppen elegendő az ágazati törvények módosítása. E kérdés kapcsán azon ban szem előtt kell tartanunk az Alkotmánybíróságnak azt a határozatát, amely leszögezte: nem állapítható meg mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség önmagában azért, mert a jogrendszerben nincs egy átfogó, a diszkrimináció valamennyi területét szab ályozó törvény, hanem a diszkriminációellenes szabályozás ágazatilag tagoltan, különböző jogszabályokban jelenik meg. Tény, a Magyar Köztársaságban a legmagasabb jogforrásban, az alkotmányban meghatározott általános tilalom az összes megkülönböztetést való színűsítő, jogilag megragadható tényt és körülményt lefedi, ehhez kapcsolódóan pedig az ágazati jogszabályok sokrétű szankciórendszert tartalmaznak, ezért megalapozottan nem állítható, hogy a kérdést csak és kizárólag egy átfogó antidiszkriminációs törvény megalkotásával lehet megfelelően és alkotmányosan rendezni. Számomra még az is említést érdemel, hogy a jelenlegi uniós tagállamok is csak 2003. július 19ig kötelesek áttekinteni és rendezni e tárgyban a szabályozásukat. Végül rátérnék az adatvédelmi biz tos úr beszámolójára. A jelentés bevezetőjében beszámol arról, hogy az Európai Unió bizottsága szerint a tagállamokon kívül Magyarország - Svájccal együtt - az Európai Unió adatvédelmi irányelvének megfelelő védelmet biztosít a személyes adatok számára. E tekintetben tehát az Unió hazánkat már befogadta, ami Magyarország nemzetközi elismertsége terén jelentős eredmény. Egyetértünk azonban az adatvédelmi biztos úrral abban, hogy nem állhatunk meg ezen a ponton. A beszámoló ugyanis kifejti, hogy míg az adatvé delem terén folyamatosan fejlődik az
