Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 29 (210. szám) - Személyi ügy: - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár:
3637 Valóban, a jó kufár olyan, hogy mindig azt említi, amit még nem sikerült kialkudnia. De azért ne feledjük el, hogy itt az ellenzék számos nagyon fontos javaslatát vettük be. És ez a lista, amit Tabajdi Csaba most elmondott, egy kicsit különbözik attól a listától, amit az általános vita keretében mondott el, mert amit akkor elmondott, abból számos javaslatot már beépít ettünk. A szülőföldön történő támogatással kapcsolatban Göndör István is fölvetést fogalmazott meg, hogy a diákokkal szerződést kellene kötni a hazatérésükre vonatkozóan. Itt hadd hangsúlyozzam, hogy ez a kormányzat intézményesítette azt a gyakorlatot, hog y nem a felsőfokú alapképzésben való támogatásra helyezzük a hangsúlyt, hanem kilátásba helyezzük a részképzésen keresztül történő támogatást. És pontosan ilyen típusú hazatérési szerződést kötünk a jelenlegi gyakorlat szerint a határon túlról érkező diáko kkal. Tehát nincs koncepcionális ellentét közöttünk. Az ajánló szervezetekkel kapcsolatban Göndör István úgy fogalmazott, hogy ne zárjunk ki senkit az ajánlás lehetőségéből. Teljesen kezelhetetlenné válik államigazgatási szempontból, ha bármely határon túl i szervezet csak úgy elkezdhet ajánlgatni. Tehát nekünk, a magunk részéről az a meggyőződésünk, hogy egy egységes ajánló szervezeti rendszert kell létrehozni. Egy ajánló szervezet fog ennek az elgondolásnak az eredményeként a határon túl létrejönni. Én fur csának tartom azt, hogy eleinte - most nem mondom, hogy az MSZP, mert nem feltétlenül volt hivatalos álláspontja, de - az MSZP irányából érkező hangok eleinte úgy fogalmaztak, hogy egyáltalán nincs szükség ajánló szervezetekre. Most pedig az ajánló szervez etek védelmezőiként lépnek föl. Nem kezelhető másként a helyzet, mint hogy létrejön egy egységes, határon túli ajánló szervezet, és az egységes határon túli ajánló szervezet létrehozásában pedig nem lehet más a központi szereplő, aki ezt jóváhagyja, csak a magyar kormány; hiszen nincs más garancia erre. De elmondtam délben is, a magunk részéről azon vagyunk, hogy - összhangban a Magyar Állandó Értekezlet ajánlásaival - a társadalmi, az érdekvédelmi szervezetek, az egyházak, a civil szervezetek együtt hozzák létre az egyesületüket, a szervezetüket. Saját maguk fogják létrehozni az irodahálózatukat; olyan irodahálózatot hoznak létre, amilyet akarnak, olyan szerkezetben működnek, amilyen szerkezetben akarnak. De hozzánk, a magyar kormányzathoz egy egységes rend szerből beérkező ajánlás érkezzen be. Nem fogjuk tudni másként értelmezni államigazgatásilag az ajánlásokat, és nem fogunk tudni igazolványt sem kibocsátani, ha nem egy ilyen szerkezetben érkeznek be. Az adatvédelemmel kapcsolatban: a mi megközelítésünk ha sonló ahhoz, amit Tabajdi Csaba fogalmaz meg. Úgy gondoljuk, hogy valóban lehet a diplomáciai postának szerepe, de ezek olyan technikai részletkérdések, amelyeknek a törvényi szintű szabályozása nem indokolt. Az egyes relációkban eltérő gyakorlatok valósít hatóak meg, és azért azt se feledjük, hogy akiktől leginkább adott esetben ezeket az adatokat védeni kívánjuk, azok minden bizonnyal rendelkeznek ezekkel az adatokkal. Azért ez mindenféleképpen legyen a gondolkodásunk hátterében! A Magyar Állandó Értekezle t döntsön - a Magyar Állandó Értekezlet nem dönt. A Magyar Állandó Értekezlet egy konzultatív szerv, és nem hozhat ilyen értelemben döntéseket. Ugyanakkor a határon túli intézményeknek, oktatási intézményeknek, például a két tannyelvű intézményekre vetette föl Göndör István, hogy magyar intézménynek számítanak. Természetszerűleg, Göndör képviselő úr, magyar oktatási nyelvű intézménynek kell számítsanak a két tannyelvű intézmények. Itt mi az ajánló szervezeteknek gondoljuk, hogy szerepet lehetne juttatni. A Magyar Állandó Értekezlet ilyen szempontból nem szerencsés javaslat. Hogy adjunk magyarországi támogatást, utazási támogatást, illetőleg nevelési támogatást - erre azt kell mondanom, képviselő úr, hogy ez egy meglehetősen komolytalan javaslat. Tehát ha lát juk, hogy valamilyen módon a határon túli magyarok speciális családtámogatására vonatkozóan kellett valamit kitalálni, nyilvánvalóan a magyarországi családtámogatási rendszer lenne a legkívánatosabb. De mivel a magyarországi családtámogatást nem lehet a ha táron túl - különféle adórendszer, miegymás - alkalmazni, ezért van a tervezetben a nevelési támogatás. Az utazási támogatás esetében is azt gondoljuk, hogy egy olyan típusú szociális támogatásról van szó: aki, mondjuk, jó ezer
