Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 29 (210. szám) - Személyi ügy: - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
3629 GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Elég nehéz, mert sok órával vagyunk déli 12 óra után, amikor az államtitkár úr beszélt, de szeretném ide hívni és idézni néhány gondolatát, mert ő azzal fejezte be, hogy mennyire fontos a szülőföldön maradás kérdése és az ott való boldogulás. Nekem azért van gondom, mert a második vitaszakaszban számos olyan módosító javaslat van, amely ezt segítette, ezt támogatná. Ezek az indítványok nem kapták meg a támogatást a kormány részéről, pedig a külföldi t árgyalásaim során nagyon markánsan és - nem akarom már húzni az időt - egyszerűen úgy fogalmaztak, hogy a kisebbségi lét önmagában is rendkívül nehéz, de értelmiség nélkül viszont lehetetetlen. Ők szó szerint így fogalmaznak, hogy mi elhúzunk egy mézesmadz agot a fiatalok előtt, ők eljönnek tanulni Magyarországra, és semmi garanciát nem kapnak arra, hogy ezek a fiatalok a tudásukat otthon, a szülőföldjükön kamatoztatják. Én ezért kérem önt, államtitkár úr, hogy gondolják végig, hogy támogathatóke azok az in dítványok, amelyek arról szólnak, hogy a tanulmányokat követően x időtartamig igenis otthon kell munkát vállalniuk a fiataloknak. Ez egyébként pontosan az 57. ajánlási pontban van. A másik, amit egy kétpercesben már jeleztem: kérem az államtitkár urat, mer t tovább folytatta azt, amit az első vitaszakaszban is előre jelzett, hogy a igenis a kormány akar dönteni abban, hogy kik lehetnek az ajánló szervezetek. Tisztelettel kérem önt, hogy gondolják végig. Hiszem és tudom, hogy régóta foglalkozik külügyekkel. A határon túli magyarok között számtalan konfliktus van önmagában is. Több szervezet létezik. Ezek közül bármelyiket kizárni csak azért, mert köztük nincs egyetértés, vagy egy kormány számára nem szimpatikus, azt hiszem, hogy nem lenne helyes. Ezt a jogosít ványt nekik kell megadni, vagy ki kell találnunk azt a formát - az államtitkár úr már beszélt erről , hogy egy egészen új szervezetet hoznának létre, amelybe feltehetően mindenki delegál, de én ilyen megoldást sajnos nem találtam sem a törvényjavaslatban, sem egyetlen módosító indítványban. Nehéz beszélni ezekről az indítványokról azért, mert például Szlovéniában, ahol már megoldott a magyar kisebbség parlamenti képviselete is, ők azt mondják, hogy mi vagyunk lépéshátrányban, és ők tőlünk várnának lépéseke t. Ugyanakkor szeretnék beszélni a 75. számú ajánlásról - a kétnyelvű iskoláról , amelyet Tabajdi Csabáék nyújtottak be több szocialista képviselőtársunkkal. Megoldott, hogy a szomszédos országokban az oktatásban ragaszkodnak a kétnyelvű oktatáshoz, ennek a feltételeit megteremtik, ott hátrányos helyzetet teremtenénk mi azzal, ha kizárólag azt mondanánk, hogy magyar nyelvű oktatási intézmények. Tehát azt gondolom, hogy itt mindenképpen valamilyen kompromisszumos megfogalmazásra lenne szükség, hogy ezek a k ét tannyelvű intézmények ugyanazokat a kedvezményeket kaphassák, vagy az ebben oktató pedagógusok azokat a pedagóguskedvezményeket megkaphassák, amelyek a törvényjavaslatban szerepelnek. A következő dolog, amivel szeretnék foglalkozni, a 83. és a 84. ajánl ási pont. Ebben azt kezdeményeztem, hogy az alkalmi munkavállalói könyv intézményét hozzuk be ebbe a törvényjavaslatba. Teszem ezt azért, mert én személy szerint aggódom amiatt, hogy a munkáltatók egy része a bér utáni járulékokat nem fogja befizetni. Az a lkalmi munkavállalói könyv intézménye pont erre garancia, hogy ezeket a díjakat befizetik, és amit a törvényjavaslathoz kaptunk mellékletben, hogy azok a számok egyáltalán közelíthessenek a valós értékekhez, ehhez szükséges az, hogy a költségvetés azokhoz a bevételekhez hozzájusson, amelyek egyébként jogszerűek a foglalkoztatás esetén. Úgy érzem, hogy ehhez szorosan kötődik, hogy három hónapról emeljük hat hónapra a foglalkoztatási lehetőséget. Itt röviden csak azt mondanám, hogy a három hónap azt jelenti, hogy csak idénymunka, a hat hónap azt jelenti, hogy bármely más szakmában is tartósan foglalkoztathatóvá válnak a határon túl élő magyarok. Ebben a vitaszakaszban a végére hagytam a 86., 88. indítványokkal kapcsolatos véleményemet, amelyet felém úgy fogalm aztak meg a határon túl élő magyarok, hogy a működési ráfordításokhoz való hozzájárulásunk. Emellé tegyük le azt, hogy a Magyarországon élő kisebbségek. Itt szeretném arra emlékeztetni az államtitkár urat, hogy pont a szlovén viszonylatban majdnem emiatt h iúsult meg
