Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 29 (210. szám) - Személyi ügy: - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. LENTNER CSABA (MIÉP):
3627 jelenlegi magyar közigazgatási határokon kívül rekedtek. Ebben az 51. számon megjelenő indítványban éppen ezért azt terjesztettem elő, hogy a státustörvény hatálya alá tartozó személy a hadigondoz ásról szóló, többször módosított, '94. évi LXV. törvény által biztosított feltételek szerint legyen jogosult a támogatásokra. Az indítvány indoklásaként azt szeretném elmondani, hogy a javasolt juttatás hatására a hadigondozási törvény alapján biztosított támogatások illessék meg azokat a státustörvény hatálya alá tartozó személyeket is, akiknek a második világháborúban a magyar hadsereg katonáiként vagy azok hozzátartozóiként a hadigondozotti, hadigyámolti vagy a hadiözvegyi státus iránti igényjogosultságu k fennáll, illetve igazolható. Elmondanám azt, hogy a második világháborúban a magyar hadsereg soraiban harcoltak olyan katonák is, akik a történelmi NagyMagyarország területén születtek, de a háború befejezése után a megrokkant katona, illetve az eltűnt, hősi halált halt honvéd hozzátartozói már a jelenlegi Magyarország határain kívül rekedtek. Az ismert politikai körülmények okán a Vajdaságban, Erdélyben, a Muravidéken, a Kárpátalján, Burgenlandban és a Felvidéken élő, a hadigyámolti, hadiözvegyi és hadi gondozotti státusra igényjogosultságot bejelentő személyek részére, úgy gondolom, kötelességünk mint a Magyar Országgyűlés tagjainak, hogy az egyösszegű kárpótlást biztosítsuk. Az 50 ezer forint vagy annak megfelelő devizajuttatás a felsorolt térségek nehé z gazdasági körülményei között élő magyar családok számára hathatós anyagi segítséget is jelentene az erkölcsi megbecsülésen túl. A kedvezményezetti kör határainkon túli kiterjesztése a volt magyar katonákra és özvegyen, árván maradt hozzátartozóikra, a ma gyar állam részéről e példa értékű juttatásban részesítendők közel néhány száz fővel emelnék meg a korábban már támogatáshoz juttatottak - a magyar állampolgárok - számát. Különösen fontos ez a segítség olyan térségekben, ahol gazdasági, megélhetési problé mák vannak, vagy amely térséget az elmúlt években háború sújtotta, mint a Vajdaságot. A javasolt támogatási típusnak, amelyet az 51. szám alatt megjelenő indítványban megfogalmaztam, Franciaországban, Németországban kiemelt jelentőséget tulajdonítanak, ott ez a támogatási forma létezik. Ha tehát a háborúban harcolt katona vagy hozzátartozói más országba kerülnek el, úgy hozza a sorsuk, az életük, akkor is megkapják a támogatást. Mindannyian ismerjük, tudjuk, hogy a második világháborút követő évtizedekben o lyan helyzet alakult ki, hogy a magyar hadsereg megrokkant, hazatérő katonái, az eltűnt és hősi halált halt honvédek hozzátartozói a Magyarország körül alakuló államok kormányaitól a politikai üldöztetéstől, társadalmi kirekesztéstől, illetve egzisztenciál is vagy akár az életüket veszélyeztető megfélemlítéstől való rettegésükben nem merték a hadiözvegyi, hadigyámolti és hadigondozotti ellátást kérni. 194445 után sajnos olyan helyzet lett úrrá a környező országokban, hogy azt is el kellett titkolni, hogy ho l haltak meg ezek a katonák, hol tűntek el vagy hol rokkantak meg. Tehát a hadigondozási törvény kiterjesztése a státustörvény keretei között kétségtelenül egy személyikörbővülést jelentene, ugyanakkor megállapítható az, hogy mindezekre, a megnyugtató ren dezésre szükség van, és ennek a rendezésnek a lehetősége a státustörvényen keresztül nyílna meg. Tisztelt Képviselőtársaim! Évek óta kapcsolatban vagyok a hadirokkantak, hadiözvegyek szövetségével; ez egy országos szövetség, idős emberekről van szó. Képvis előik az elmúlt három év parlamenti munkáját nyomon követték, főleg akkor, amikor az ő sorsukról, illetve az általuk képviselt emberekről volt szó. (Folyamatos zaj.) Nekem meggyőződésem az, hogy ezzel a jelzés értékű, ugyanakkor egyfajtaképpen becsületbel i ügynek minősülő kérdéskörrel lehetne rendezni a határon kívül rekedt, a második világháborúból a lelkükben, magukon sebeket hordozó embereknek az anyagi és az erkölcsi elismerését is. A Hadirokkantak és Hadiözvegyek Országos Szövetségében, amikor a státu störvény még beterjesztés előtti stádiumban volt, úgy fogalmaztak, hogy talán ez az utolsó lehetőség, amikor ezek az idős,
