Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HACK PÉTER (SZDSZ):
361 Itt kell megemlítenem, hogy csodálkozva olvastam néhány képviselőtársam nyilatkozatát arról, hogy a költségvetési törvény sérti a vallásszabadságot, és különbséget tesz egyház és egyház között. (19.30) Azért gondolkodtam e l ezen a furcsa észjáráson, mert ugyanezen képviselőtársaim korábban minden habozás nélkül, a leadott szavazatok arányában különbséget tettek pártok és pártok között, például a parlamentbe való bejutás kérdésében, például a képviselőcsoportalakítás jogába n, például az állami támogatás nagyságában. Ha ilyen nagy horderejű, közhatalmi jogosítványokat magától értetődően társadalmi támogatottsághoz kötnek ők maguk is, akkor miért háborodnak fel és emlegetnek vallásüldözést és diszkriminációt, ha az egyházak ál lami elismerését is társadalmi támogatottsághoz kötjük? Véleményem szerint semmiképpen nem állítható az, hogy Magyarországon nincs politikai szabadság, pusztáncsupán azért, mert a lakossági támogatottsághoz kötik a pártok támogatását és mandátumszerzési j ogait, csupán azért, mert a pártoktól elvárt magatartást követelik meg a hivatalos bejegyzésért cserébe. Ugyanennek a logikának a követését várjuk el a törvényjavaslatot most ellenző képviselőtársaktól. Ha korábban elfogadták, sőt ők maguk is javasolták a pártok bejegyzésének bizonyos feltételekhez történő kötését, majd ők maguk is megszavazták azt, hogy a szerzett szavazatoktól függjön a pártok állami támogatása, bejutása a parlamentbe és frakcióalakítási joga, akkor a mostani ellenkezésük vagy ésszerűtlen , vagy formális, de semmiképpen nem valós indokokon alapul. Többször elhangzott a Házban az a mondat, hogy a remény nem halt meg. Kósáné Kovács Magda és a miniszter úr gondolatváltásából azért kiéreztem egy esélyt arra, hogy talán az elkövetkezendő napokba n, hetekben lesz lehetőség arra, hogy azoknak az elemeknek az egyeztetése, amelyeknél ez lehetséges, ez meg is történjen - ez közös érdekünk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Hack Péter úr, az SZDSZ képviselője. Megadom a szót. DR. HACK PÉTER (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt gondolom, többékevésbé nagyon színvonalas vita zajlott a mai estén, ezért megtiszteltetés ebben vitatkozni az előttem szólókkal. Elsősorba n szeretnék vitatkozni Kósáné Kovács Magda egyik megjegyzésével, amelyik, úgy gondolom, az egyik alapkérdését érinti a mostani törvényjavaslatunknak. A képviselő asszony azt mondta, hogy ne húzzunk párhuzamot a francia és a magyar alkotmányos megoldás közö tt, hiszen a magyar alkotmány nem a francia világi államot mondja ki. Azt gondolom, ez nem így van, igenis párhuzamot lehet, sőt kell is húzni a magyar és a francia alkotmány között. A magyar és a francia alkotmányos megoldás sokkal közelebb áll egymáshoz az alkotmány tartalmát illetően, mint például a magyar és az osztrák vagy a magyar és a német vagy a magyar és a skandináv országok többségének alkotmányos megoldása. Ugyanis 1990ben, pontosabban 1989ben az alkotmányozó kerekasztaltárgyalások idején épp en azért született egy elhatározás, hogy az alkotmányba kerüljön be az állam és az egyház elválasztásának elve, mert az akkori történelmi tapasztalatok alapján egyetlenegy párt és egyetlenegy mozgalom sem vetette fel sem azt, hogy a skandináv országok álla megyházi státusát alapítsuk meg Magyarországon, sem azt, hogy a németosztrák felemás megoldást vessük fel, sem azt, hogy a háború előtti, az 1895ös törvény megoldásához térjünk vissza, hanem hogy a kossuthi, deáki, eötvösi hagyományokhoz ragaszkodva vál asszuk el az államot és az egyházat egymástól, és ebben a tekintetben nem pusztán egy tényt közöltünk, hanem egy követelményt fogalmaztunk meg. Erre a döntésre négy ok vezette annak idején a döntéshozókat. Az egyik ok az volt, hogy minden egyház - beleértv e a nagy egyházakat és a nem nagy egyházakat, a magukat történelminek nevezőket és azokat, amelyek nem így nevezik magukat - negyven év elnyomás után az államban elsősorban
