Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
359 magatartás erkölcsi vonatkozásáról - egy olyan, akár az emberi méltóságot sértő magatartás is, amit valaki önkéntesen önmagára vállalt? Ezerféle kérdést lehetne feltenni, jóe vagy rossz az aszkézis és a többi. A nyilvánvalóan nem vallási tevékenységre utal másfelől a meghatározás. A nyilvántartásba vétel szempontjából én azt gondolom, hogy a nyilvánvaló mint kifejezés az önkénynek a megnyilatkozása. Én óvnám mag unkat attól, hogy a nyilvánvalóság lehessen alapja valamely vallási csoport működése, tevékenysége megítélésének. (19.20) Mi az elsődleges, és mi a határa az elsődlegességnek? A törvényben a felsorolás paradoxona számomra az, hogy a történelmi egyházak tár sadalmi szerepe nem egyéb, mint az ott felsoroltak összessége. Tehát tulajdonképpen a történelmi egyházak egész tevékenysége formájában az egyébként nem vallásinak minősíthető tevékenység teljessége áll együtt. Végül az ominózus 6. §, hogy Hargitai képvise lő úrnak is válaszoljak. Törvény az egyházak társadalmi szerepéhez kapcsolódó jogok és kötelezettségek vonatkozásában eltérően is rendelkezhet. A társadalmi szerep önmagában ideologikus alapú megközelítés, a hatalomgyakorláshoz kötött megítélés, ez el nem vitatható sajátossága. Kósáné Kovács Magda már utalt rá, és én is tartok attól, hogy az Alkotmánybíróság sem egészen pontosan használt kifejezést, mert ehhez képest egészen különböző a szerepvállalás. A szerepvállalás, például szegénygondozás, betegellátás , jól megítélhető. Ezért úgy gondolom, hogy ez a kifejezés az egyértelműség hiányában marasztalandó el leginkább. Egyfelől ennek lehet egy olyan jelentése, hogy mindazon tevékenységek köre, amelyek nem specifikusan vallási tevékenységek, nem a belső szobáb an elmondott ima, az Istenhez való közellét, a közös szertartás s a többi, hanem mindazon tevékenység, amelyről itt szó esett - a szegénygondozás s a többi. Ebből előáll egy furcsa paradoxon, hogy tehát tényleges társadalmi szerepre hivatkozva történik a m inősítés, egyház az a közösség, amely nem elsősorban azon tevékenységi formákra épül, amelyek egyházként birtokolt jogai megőrzését biztosítják számára. De ami ennél sokkal súlyosabb problémája ennek a meghatározási kérdésnek, ez pedig az, hogy az egyházak ténylegesen vallási tevékenységükben is eltérő társadalmi szerepet tölthetnek be ezen megítélés szerint; azaz ez nyílt ideologikus értékminősítés. Ennek a paradoxonát úgy lehetne röviden összefoglalni, hogy az egyházak jogai és kötelezettségei addig egyen lőek, amíg törvény felőlük másként nem rendelkezik. Ebből következőleg tehát én azt gondolom, hogy bizony amikor ezt a két passzust vitatjuk ilyenfajta érveléssel, akkor igazában nem egy eb ura fakó szembenállást akarunk ezzel kifejezni vagy érvényesíteni, hanem arra szeretnék hivatkozni, hogy magában ebben a kifejezéskészletben, ami a törvénymódosítás veleje és lényege, olyan momentumok bukkannak elő, amelyek veszélyt jelenthetnek azon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) alkot mányos elvekre, amelyeknek a tiszteletben tartására mindannyian elszegődtünk. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Lezsák Sándor úr, az MDF képviselője. Megadom a szót. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a sz ót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Közeledve az általános vita végéhez, megkísérlem újra indokolni a törvényjavaslat szükségét, és megpróbálom ezt nagyon egyszerűen tenni. Magyarországon a rendszerváltást követően látványosan elszaporodtak a kisegyházak és a szekták. A vallásszabadságról szóló 1990. évi IV. törvény úgy szüntette meg a korábbi tilalmakat és az állami ellenőrzést az egyházak és vallási felekezetek között, hogy a korábbi túlszabályozottság
