Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 29 (210. szám) - Dr. Katona Béla és dr. Schvarcz Tibor (MSZP) - az egészségügyi miniszterhez - "Mi az igazság?" címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. MIKOLA ISTVÁN egészségügyi miniszter:
3543 ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Az interpellációra dr. Mikola István egészségügyi miniszter úr válaszol. Miniszter úr, öné a szó. DR. MIKOLA ISTVÁN egészségügyi miniszter : Tisztelt Elnök Asszony! Tisz telt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nyilvánosság előtt élem le az életemet, és most is a nagy nyilvánosság előtt válaszolok. De azt, hogy mi az igazság egyáltalán az egészségügyben, ebben a bonyolult, nagy rendszerben, azt nehezen tudom megmondani. M iközben elhangzott a képviselői kérdés, eszembe jutott, hogy a társadalombiztosítás önkormányzatában ültem öt évvel ezelőtt, s tanúja voltam annak a szörnyűségnek, amikor az akkori társadalombiztosítás és annak elnöksége, amelyet akkor az MSZPhez közel ál ló szakszervezet vezetett, az akkor tönkremenőfélben lévő Postabanktól részvényeket vásárolt, minden tiltakozásunk ellenére. És azóta a hatalmas pénzalap körül bizony megértem egykét furcsaságot. Ma nem ez a jellemző. Ma az a jellemző, hogy azokat az irra cionalitásokat, amelyek megvannak a finanszírozási rendszerben - és bátran bevallhatjuk a nagy nyilvánosság előtt , a finanszírozásban, a különböző kötelező általános egészségbiztosításhoz tartozó szolgáltató rendszerben, ezeket a helyükre tegyük, és ezek et, lehetőleg a beteg számára legoptimálisabb ellátást nyújtani tudván, leszabályozzuk. Azt gondolom, hogy "a pénzügyminiszter nem biztosít forrásokat az egészségügynek" nem igaz állítás, hiszen éppen a napokban hagyta jóvá a kormány azt a törvénytervezete t, amiben a fogmegtartó kezelésekre - remélvén azt, hogy a parlament is elfogadja és törvénnyé emeli ezt a jogszabálytervezetet - 6 milliárd forintot biztosít . (Taps a kormánypártok soraiban.) Ez egy nagyon fontos kérdés. De elmondhatom azt is - és rendkívül sajnálatos , hogy a gyógyszerkasszát már túlléptük körülbelül 1415 milliárd forinttal, és a kormány hónapról hónapra engedélyezi a túllépést, éppen azért, hogy a nyugdíjasok és a betegek hozzájussanak mindazokhoz a gy ógyszerekhez, amelyeknek gyógyító hatását eddig élvezték. Ez éves szinten legalább 20 milliárd többletforrást igényel, ami, ismétlem, részben már biztosíttatott. De elmondhatom azt is, hogy az alapellátás reformjával, a teljes praxisprivatizációval elkészü ltünk, és bírunk biztató ígéreteket arra nézve, hogy ennek a 2023 milliárdos többletforrásigényét a magyar kormány biztosítani fogja. A kérdés rendkívül nagy horderejű, hiszen az egészségügyi ellátórendszer megalapozása megkezdett folyamatának végigvitelé ről van szó. De mondhatom azt is, hogy tárgyalunk éppen a Pénzügyminisztériummal eszközarányos amortizációelszámolás bevezetéséről, hiszen nevetséges dolog szabályozott egészségügyi piacról beszélni addig, ameddig az egészségügyben a működtetés tőkehányad nélkül történik, és a primer invesztíció, a tőkemegtérülés esélye sem adott a rendszerben. Tehát észre kell venni, hogy az egészségügyben megkezdődtek azok a racionalizálási folyamatok, amelyek rendszerszerű, átfogó átalakulást fognak eredményezni. Betonfa lakról nem tudok, vagy nem vettem észre, olyan könnyen mentem át rajta. (Derültség.) Az, hogy napi vitáink vannak az egyes változások előkészítésében ezen a rendkívül érzékeny piacon, amit az egészségügy jelent, azt hiszem, természetes. Most éppen a gyógys zerfronton képeztünk komoly hídfőállásokat. Vitáink vannak, majd feloldjuk ezeket a vitákat, éppen a polgárok javára. Nem romlott meg a kapcsolatom a Fidesszel, szeretném biztosítani erről képviselő urat, bár a szétverésnek mindenféle technikáját megérem n apjainkban. Hogy vitáink vannak, az természetes, kérem szépen. Nagyon nagy ügyekről, nehéz dolgokról van szó, a szétverés ezen a téren sem fog sikerülni, mint ahogy elődömmel kapcsolatban sem sikerült. (Közbekiáltások az MSZP soraiból.)
