Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 29 (210. szám) - Kuncze Gábor (SZDSZ) - a pénzügyminiszterhez - "Kell-e hinni a kormány adott szavának?" címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár:
3529 Elnöknő! Tisztelt Képviselőtársa im! Fogadóórámon kerestek meg a most felvetendő problémával, ami egyébként több száz vagy akár több ezer családot is érinthet. Akik engem megkerestek, magukkal hozták a Befektetés az új évezredre című kormányzati propagandakiadványt, ami egyébként több alk alommal szerepelt már a parlament napirendjén, torzításai, valótlan állításai és ferdítései következményeként, erről már többször tárgyaltunk itt. Nos, ennek a füzetnek a 27. oldalán a lakáshoz jutás lehetőségeit taglalva szerepel a következő: "2000. júliu s 1jétől a lehetőségek bővültek." - mármint a lakásszerzésre. "Új lakás vásárlása esetén már vagyonszerzési illetéket sem kell fizetni." - így, múlt időben. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány szándéka szerint ez a füzet minden háztartásba eljutott. Az é rintettek körében ennek az lett a következménye, hogy egyesek az első félévről a második félévre halasztották lakásvásárlásukat, vagy mások a második félévben abban a tudatban vásároltak maguknak lakást, hogy az esetenként több százezer forintos illetéket nem kell megfizetniük. Most megdöbbenve tapasztalták, hogy az illetékhivatal kivetette rájuk a törvény szerint egyébként valóban fizetendő illetéket. Az történt ugyanis, hogy a kormány javaslatára a parlament többsége 2001. január 1jétől törölte el az új lakás szerzése után fizetendő - még egyszer mondom, esetenként több százezer forintot kitevő - illetéket. Abba a hibába estek az emberek, hogy bevették, ami ebben a füzetben állt, ahelyett, hogy a szemüknek hittek volna és esetleg utánanéznek a törvénynek. Ők persze erre azt mondták, hogy nem volt olyan tapasztalatuk, hogy ne hihetnének a kormánynak. Másrészt a kormány viszont nem dobott utána mindenki lakásába Magyar Közlönyt, hogy pontosan tájékozódni tudtak volna. Egy biztos, ők most úgy érzik, becsapták őket. Ennek a füzetnek az utolsó két oldala azt a címet viseli, hogy az ön családi pénztárcája, írja be ide bevételeit, kiadásait. Nos, a beszerzés rovatba beírtak egy lakást, az illeték rovatot pedig a kormány intencióinak megfelelően üresen hagyták. Jog gal teszem föl tehát a kérdést: lehete vajon hinni a kormány adott szavának? Véleményem szerint a több ezer családot érintő probléma megoldást igényel. Ezért kérdezem: mit kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy ezen félrevezetett családok problémáját megoldja? Várom államtitkár úr válaszát. Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Képviselő úr interpellációjára Tállai András pénzügyminisztériumi politikai államtitkár úr vál aszol. Államtitkár úr! TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Önnek köszönettel tartozom, három köszönettel. Az első az, hogy fölhívja az Országgyűlés figyelmét arra, ho gy a polgárok és önök is olvassák ezt a kiadványt, ami a Befektetés az új évezredre, a 2000. évi költségvetésről szól. (Zaj, közbeszólások az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) Ez számunkra az jelzi, hogy a kiadvány sikeres, és ebben az évben ezt meg fogjuk is mételni. (Zaj, derültség balról.) Köszönettel tartozom önnek azért, mert olyan dologra hívja föl a figyelmet, ami valóban félreérthető, bár hozzáteszem, hogy az ön interpellációjában, amit elmondott, ennek a bekezdésnek az első és az utolsó mondatát idézte , de nem kétlem, hogy ilyen tekintetben félreérthető. Az a mondat, amit ön kiemel, nem tartalmaz dátumot, határidőt az illeték bevezetésére vonatkozóan. Önnek viszont azt már nem tudom megköszönni, hogy ez a kiadvány a lakásépítés lehetőségeiről négy oldal on át tartalmazza azokat a tényeket, amelyeket a polgárok igénybe tudnak venni, ön ebből egyetlen fél mondatot emel ki.
