Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 29 (210. szám) - Béki Gabriella (SZDSZ) - a miniszterelnökhöz - "Miért kelt illúziót hamis ígéretekkel, miniszterelnök úr?" címmel - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
3513 Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Béki Gabriella, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselője, kérdést kíván feltenni a miniszterelnöknek: "Miért kelt illúziót hamis ígé retekkel, miniszterelnök úr?" címmel. Öné a szó, képviselő asszony. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Április közepén miniszterelnök úr egy igen vonzó ígérettel keltette föl az érdekl ődést. Mint tudjuk, a Fidesz és személy szerint a miniszterelnök úr is igen mestere a vonzó ígéretek megfogalmazásának. "Mindenki maga dönthesse el, hogy mikor kíván nyugdíjba vonulni." - mondta a miniszterelnök úr, és nyugdíjreformot ígért. Miniszterelnök úr úgy beszélt, mintha nem tudna róla, hogy '97ben egy átfogó nyugdíjreformra került sor. Mintha nem tudna róla, hogy ennek az átfogó nyugdíjreformnak nemcsak az volt a lényeges eleme, hogy magánnyugdíjpénztárakat lehetett létrehozni, és hogy a kötelező befizetések egy részét, egy kis részét odairányíthatták a polgárok, hanem a társadalombiztosítási nyugdíjrendszernek is lényeges, reform értékű átalakítása történt meg. Jelentette ez a kötelező szolgálati idő megemelését, jelentette ez a korhatáremelést. M iniszterelnök úr úgy fogalmazott, mintha nem tudna róla, hogy a korhatár emelése szükséges és elkerülhetetlen. (13.10) Egyetértett ebben a Házban még '91ben minden parlamenti párt. A miniszterelnök úr úgy fogalmazott, mintha nem tudná, hogy a rugalmas nyu gdíjbamenési feltételek a jelenlegi társadalombiztosítási szabályozásban ki vannak dolgozva, hogy a korhatár nem faktum, hanem egy irányadó érték. Várom a válaszát. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Válaszadásra megadom a szót dr. Orbán Viktor miniszterelnök úrnak. Miniszterelnök úr! ORBÁN VIKTOR miniszterelnök : Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Asszony! Hölgyeim és Uraim! Örülök, ha a nyugdíj ismét szóba kerül itt, a tisztel t Ház ülésén. Reményeim szerint az ellenzék is egyetért azzal, hogy a nyugdíjak és a nyugdíjszerű ellátások értéke Magyarországon még mindig alacsony. Remélem, önök egyetértenek velünk abban, hogy helyes volt az előző négy évben a nyugdíjaknál bekövetkezet t 12 százalékos értékvesztés visszapótlása (Közbeszólás balról: Az előző nyolc évben!) , aminek eredményeképpen 2002re '98tól számítva egy 16 százalékos reálértéknövekedés következhet be. Gondolom, ebben egyetértünk. Ha jól értem, a vita közöttünk azon v an, hogy mit kell tenni az állami nyugdíjrendszerrel. A képviselő asszony azt mondta, hogy az állami nyugdíjrendszerben - azt hiszem, pontosan idézem, ha úgy fogalmazok - reform értékű lépések történtek. Hagyjuk a rabulisztikát, inkább maradjunk abban, hog y kérem, fontolja meg, hogy egészen addig nem beszélhetünk egy nyugdíjrendszer reformjáról - beleértve az államit sem , amíg annak az előföltételét nem teremtettük meg. Egy nyugdíjasellátórendszer, egy nyugdíjellátórendszer reformjának előföltétele pedi g az, hogy az emberek pontosan nyomon tudják követni, hogy személy szerint mennyi járulékot fizettek be, és azért mennyi nyugdíjra számíthatnak. Ha ezt sikerült elérnünk, akkor utána valóban rugalmassá tehetjük a nyugdíjkorhatárt, mert utána már tudjuk, mi annak a következménye, ha valaki úgy dönt, hogy egyébként hamarabb kíván nyugdíjba menni, mint a törvényben előírt, általánosként ajánlott korhatár. Egészen addig, amíg nem tudjuk, hogy mennyi járulékot fizetett be és az alapján mennyi jár neki, addig fel esleges, értelmetlen rugalmas nyugdíjkorhatárról beszélni, mert annak az előföltétele nincs
