Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
344 Hozzászólásra következik Bauer Tamás úr, az SZDSZ képviselője. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az eddigi szabad demokrata felszólalókhoz hasonlóan én is azt szeretném hangsúlyozni, hogy ez a törvényjavaslat számunkra nem elfogadható. Azt is hozzá szeretném tenni, hogy oly mértékben nem elfogadható, hogy módosító javaslatot sem fogunk hozzá benyújtani, mert nem tartjuk javíthatónak sem. Egyetlen erénye van enne k a törvényjavaslatnak: az, hogy önálló indítványként benyújtotta a kormány, és nem azt csinálta, hogy, mondjuk, a köztisztviselői törvényhez egy kapcsolódó módosító indítványként vitte volna keresztül a parlamenten, ami nem lepett volna meg; ezt nyilván c sak azért nem tette, mert kétharmados törvényről van szó. Nagyon fontos törvényjavaslat ez, hiszen beleillik ennek a ciklusnak a logikájába. Ha végiggondolják, hogy mi történt itt az elmúlt több mint két és fél évben: a Btk.módosítások, a szervezett bűnöz ési törvény, az egészségügyi törvény módosítása, a munka törvénykönyvének módosítása, a közoktatási törvény módosítása, a titoktörvény módosítása, az államháztartási törvény módosítása, mindmind a szabadságot korlátozták. Tehát tíz olyan év után, amikor a szabadság bővült Magyarországon, ebben a két és fél évben a szabadság szűkült, a szabadság garanciáit építették le, és ennek a törvénynek is az a funkciója, hogy a szabadságunkat korlátozza. Azt kell mondanom, hogy ha nem a szabadság korlátozása lenne a c él, akkor a törvényjavaslat egy felesleges törvényjavaslat lenne, hiszen a hatályos törvényünk jó, alkalmas. A hatályos törvényünk ugyanis arról szól, hogy Magyarországon az egyházakat nem engedélyezi az állam, még csak nem is elismeri az állam - mint ahog y az 1895ös szabályozás szerint még elismerte , hanem bejegyzi, nyilvántartásba veszi a bíróság. Ugyanúgy, ahogy a gazdasági társaságokat - mivel a rendszerváltás előtt a vállalatokat szintén engedélyezni kellett - most már a cégbíróság csak bejegyzi, és nem vizsgálja a gazdasági társaság üzletpolitikai tervét. Ugyanígy a politikai pártokat a bíróság szintén bejegyzi, és nem kéri tőlük a programjukat, csak az alapszabályukat, ugyanúgy a hatályos törvény az egyházakat is bejegyzi, nyilvántartásba veszi, és nem tesz velük többet. Ez a szabályozás összhangban van a Magyar Köztársaság alkotmányával, amely egyébként szigorúbban fogalmazza meg az állam és egyház elválasztását, mint a legtöbb európai ország alkotmánya, és ez így jól van. Ugyanakkor folytatása a h atályos törvényünk 150 év magyar liberális tradíciójának, az eötvösi, deáki, kossuthi tradíciónak, amely az európai kontinentális államegyház viszonnyal szemben az amerikai viszony mellett tette le a voksot, és összhangban van - és ez nagyon fontos - a ma gyar társadalom igényével, egy szekularizált és toleráns magyar társadalom igényével, amely számára természetes, hogy a vallás magánügy. Ez a módosítás ezzel szemben, tisztelt Országgyűlés, visszatér érdemét tekintve oda, hogy az állam elismeri az egyházak at, nemcsak bejegyzi. Az általam nagyon tisztelt Hargitai képviselő úr az emberi jogi bizottság vitájában ezt nagyon szókimondóan és világosan megfogalmazta, hadd idézzem őt. Azt kifogásolta, hogy ma nem az állam dönti el ezt a szabályozó tevékenysége sorá n, hogy kit ismer el egyházként, hanem százegynéhány ember azt mondja, hogy mi egyház vagyunk, és az állam ezt tudomásul veszi. Mit tart indokoltnak Hargitai képviselő úr és vele együtt mindenki, aki ezt a törvényjavaslatot támogatja? Az államnak felelőssé ge van abban, hogy meghatározza azt, hogy ezt a sajátos, jogi személyiségi kategóriát - és ez alatt az egyházat gondolom - mikor, milyen feltételekkel adományozza annak a száz embernek, és nem ismeri el ilyenként annak a másik száz embernek a tevékenységét . Igen, világos beszéd, vissza akarnak térni az 1895ös szabályhoz, amikor voltak bevett, elismert és nem elismert vallásfelekezetek. 1895ben a korábbi magyar viszonyokhoz képest ez előrelépés volt, 106 évvel később ez egyértelmű visszalépés lenne a XXI. századból a XIX. századba. Ez a lényege ennek a törvényjavaslatnak, és természetes azok számára, akik a magyar rendszerváltás talaján állnak, hogy ezt a törvényjavaslatot elutasítják, mármint a szabad demokraták, gondolom.
