Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 11 (208. szám) - "A társadalmi kohézió, az elszegényedés megállítása" című politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
3382 meghaladta az Európai Unió átlagát, és a térségben is a legmagasabbnak mond ható. Még egy ilyen adat, ami a képet élesíti: a nemzetgazdaság egészét tekintve folytatódott a munkanélküliségi ráta csökkenése. Az 1999es utolsó negyedévi 6,5 százalékról egy év alatt 6 százalékig süllyedt a munkanélküliség szintje, ami 2 százalékpontta l alacsonyabb az Európai Unió átlagánál. Szeretjük magunkat az Európai Unióhoz hasonlítani... (Az elnök csenget.) Elnök Úr! Az időt közgazdász lévén jól használtam, az utolsó pillanatig... ELNÖK (dr. Áder János) : Képviselő Úr! Még van körülbelül gyenge két perce a Fideszfrakciónak, de kétperces hozzászólásra jelentkeztek, azért szakítottam meg, úgyhogy másfél percet még tud majd beszélni egy következő alkalommal, ha még van jelentkező utána, egyelőre nincs, úgyhogy megkérdezem gyorsan. Viszont egy technika i természetű javaslatot szeretnék tenni, hogy a mikrofont nem tette fel, ezért a rádióhallgatók nem hallhatták, bár most az ülésteremben hallható volt, amit mondott, de a rádióhallgatók sajnos nem hallhatták, amit ön elmondott; remélem, a jegyzőkönyvvezető k azért tudták rögzíteni az ön szavait. Megkérdezem, hogy kíváne még valaki szólni. Keller László nagyon úgy készül, mintha szólni kívánna, felrakta a mikrofont, ujja a gombon (Derültség.) , úgyhogy most, képviselő úr, döntse el, hogy szól, nem szól... Az utolsó szó úgyse önt illeti, hanem az államtitkár asszonyt, úgyhogy nyugodtan szánja rá magát. Nem szánja rá magát. Ez pedig szerintem még egyszer ebben a ciklusban nem fog előfordulni, hogy az elnök biztatja önt arra, hogy felszólaljon, úgyhogy szerintem nem jól használta ki ezt a lehetőséget. Kérdezem tehát, hogy kíváne még valaki szólni. (Jelzésre:) Keller László. A noszogatás azért csak eredményes volt. 3 perc 25 perc áll a rendelkezésére. KELLER LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szocialista képviselőcsoport a társadalmi kohézióról, a társadalom bizalomra épülő összetartozásáról, az elszegényedés megállításáról kezdeményezett vitanapot. Azt gondolom, hogy hasznos volt a vitanap, hiszen bizonyítani tudtuk azt, hogy a jelenlegi kor mány intézkedései kirekesztők és megosztók. A munkavállalók nem kapják meg a gazdasági növekedésből nekik járó részt, a szegényeknek pedig még a korábbinál is kevesebb támogatás jut, ezért tovább növekedett a szegénység akkor is, amikor már megállhatott vo lna. Bizonyítottuk azt, hogy az ország jövője érdekében szociális fordulatra van szükség. Ha nincs fordulat, ha nem csökken a szegénység, az egész társadalom teljesítménye fog visszaesni. A szegénység nemcsak a szegények ügye, erre is világosan rámutattunk . Tudomásul kell venni, hogy a középosztály és a jómódúak helyzete sem lesz stabil egy olyan országban, ahol a lakosság harmada él szegénységben. Az ilyen ország hosszú távon nem lehet versenyképes. A nemzet csak együtt érheti el az életminőség óhajtott ja vulását. Nem igaz, hogy a gazdagok után a szegények helyzete is automatikusan javulni fog - ezért tenni kell. És a vitából világosan kiderülhet mindenki számára, hogy ehhez egy kormányváltással együttjáró alapvető értékrendváltásra van szükség. A jólét, a méltóság, az igazságosság, a harmónia és természetesen a szolidaritás lesznek azok az értékek, amelyek a szegénység megállításához nélkülözhetetlen társadalmi kohéziót, a bizalomra épülő összetartozást létrehozzák. Tisztelt Ház! A feladat óriási, a megoldá sához az egész nemzet összefogására lesz szükség. Ezért is kezdeményeztük ezt a vitanapot, hogy minderre rávilágítsunk. Kezdjünk valódi párbeszédet a vádaskodások helyett, a múltba révedés helyett, a csúsztatások helyett, tisztelt kormánypárti képviselőtár saim! Vonjuk be a munkába az önkormányzatokat, a civil szervezeteket, és mindenkit, aki kész az együttműködésre! A Magyar Szocialista Párt frakciója hiszi és vallja, hogy csak akkor lesz létbiztonság, csak akkor fog érezhetően javulni az életminőség, ha a gazdasági fejlődés eredményei mindenki számára érzékelhetővé válnak.
