Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 11 (208. szám) - "A társadalmi kohézió, az elszegényedés megállítása" című politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
3367 önkormányzatoknak. De nem ez történt. Nem adták oda. Az Állami Számvevőszék jelentése is bizonyította, ho gy nincs elegendő pénz az önkormányzati költségvetésben a közoktatásra, nincs elegendő pénz azoknak a közfeladatoknak az ellátására, kötelező feladatoknak az ellátására, amelyre egyébként kötelezően, az önkormányzati törvény alapján kellene hogy legyen a k özponti költségvetésben. S azóta számtalan vizsgálat bizonyította ezt, én a legutóbb elmondtam itt a parlamentben a katasztrófavédelmi szervezetnek a jelentését, amiben kimutatta, hogy az önkormányzatok nem tudják ellátni a belvízvédelmi feladataikat, mert erre nincsen elég pénz. Tisztelt Képviselőtársaim! Az tehát ezek után, amikor a szocialista képviselők kezdeményezték, hogy a belügyminiszter jöjjön el az önkormányzati bizottság ülésére és mondja el, hogy hogyan akarja kompenzálni az önkormányzatoknak a kormány azt a kiesést, ami az infláció növekedése miatt kiesett, hogy nem jött el a belügyminiszter úr, ezen már nem is csodálkozunk, ugyanis nagy valószínűséggel nem tud erre értelmes választ mondani akkor, ha nem ad ehhez pluszpénzt a szegény önkormányza toknak a kormány. Végül: nem példa nélküli, hogy önök nem válaszolnak. Önök nem szoktak válaszolni, ha valamelyik kérdés kellemetlen. Én több mint egy hónappal ezelőtt több mint 6 ezer aláírást küldtem Harrach miniszter úrnak, ahol is a kaposvári választók erületemben élő, Somogy megyében élő nyugdíjasok követelték azt az 5 ezer forintot, amit 2000re még önök megígértek egyszeri kifizetésként februárban vagy márciusban; ezt mondta a miniszterelnök úr, mondta még Járai pénzügyminiszter úr, aztán végül is feb ruár végén egyszer úgy nyilatkozott a tárca, hogy nem fogják odaadni. Persze dönthet így a kormány, de el kell számolni a nyugdíjasok felé, hogy miért nem teljesítette az ígéretét. Nem kaptam választ Harrach miniszter úrtól; 15 napon belül kellene válaszol ni írásos kérdésre Orbán Viktor miniszterelnök úrnak, ma a 24. napot írjuk, mert 24 nappal ezelőtt adtam be, és miniszterelnök úrtól sem kaptam választ. Nos, ez a magatartás leleplezi önöket: a kellemetlen kérdésekre nincs válasz, és vannak nagyotmondások. Én azt hiszem, hogy ezt a témát így nem erkölcsös megközelíteni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Herényi Károly úr, az MDF képviselője. Megadom a szót. HERÉNYI KÁR OLY (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Wiener György képviselőtársam kétségbe vonta az én állításaimat. Én azt gondolom, hogy amiket én elmondtam, azok tények. Az, hogy Meciart milyen gondolkodású és ideológi ájú politikusnak minősítjük, az majd legyen kettőnk vitája. (Dr. Wiener György közbeszól.) Jó, legyen majd kettőnk vitája. Én másról szeretnék beszélni: ennek a vitának, amit ma megszerveztünk és megrendeztünk, a céltalanságáról. Van egy adott helyzet Eur ópában és Magyarországon is a rendszerváltást követően, és kormányok többkevesebb sikerrel próbálják ezt megoldani. Úgy tűnik, hogy talán a jobboldali kormányok egy kicsit több sikerrel, mint a baloldaliak. (Taps az MDF soraiban.) De mindenképpen figyelem be kellene venni egy alapvető dolgot. Ilyen és hasonló rendszer, demokrácia sok országban működik, és viszonylag kevés országban működik eredményesen. Meg kellene vizsgálni, hogy ahol eredményes, ott ennek mi az oka. Ha én ezt a dolgot a játékelmélet model ljeivel próbálom megvilágítani, akkor háromféle lehetőség adódik. Lehet játszani egy olyan modellt, ahol minden játékos vesztes; lehet játszani egy olyan modellt, amit mi játszunk 12 éve, hogy van egy vesztes és van egy győztes; és lehet játszani egy olyan modellt, ami a siker garanciája: a győztesgyőztes modellt. Ezek a viták, ezek a ma itt, ebben a parlamentben kiprovokált vagy előhívott viták nem a győztesgyőztes modell érvényre jutását szolgálják, újra parttalanná teszik a dolgot, és nem a megoldás fe lé vezetnek minket, nem a szegénység valódi felszámolása felé. Amíg a parlamenti
