Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 11 (208. szám) - "A társadalmi kohézió, az elszegényedés megállítása" című politikai vita - IVÁNYI GÁBOR (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
3361 IVÁNYI GÁBOR (SZDSZ) : Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Horváth János úr, a Fidesz képviselője. Megadom a szót. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Ú r! Tisztelt Ház! Politikai vitanap a társadalmi kohézióról és a gazdasági elszegényedésről mindig időszerű, most különösen az. S az, hogy ez az esemény Nagy Sándor képviselő úr kezdeményezésére született meg, csak aláhúzza azt, hogy mennyire politikai célr a is kívánják ezt a témát használni azok, akik... (Dr. Szanyi Tibor: Politikai vitanapot politikai célokra szoktak felhasználni!) Nem fejezem be a mondatot, hanem úgy mondom tovább (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) , hogy a jó gazdaságpolitika, tisz telt Ház, a jó társadalompolitika. Tehát amikor a társadalmi kohézió hiányáról van szó - mert hiszen az volt a meghirdetett program címe , akkor lássuk meg azt, hogy a jó gazdaságpolitika a legjobb diagnózisa és gyógyítója, gyógyszere a társadalmi feszült ségeknek. Lehet, hogy fordítva is érvényes, de nem szükségképpen. Ha csak a társadalmi kohézió hiányát pengetjük és az az egyetlen téma, anélkül, hogy tudatában lennénk a gazdasági alapoknak, akkor bizony az a kohézió még kevesebb lesz, akkor inkább feszül tségek keletkeznek, mert hiszen a gazdasági egyenlőtlenség a jövedelemelosztás, a vagyonelosztás kérdésében súlyosbíthatja a helyzetet. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Az, hogy itt megint előkerült a gazdasági háttér, amelyik ide vezetett, és ahogy egyesek - jó néhányan - értelmezik az elszegényedés és a kohézió témáját, bizony azt jelenti, hogy a Magyar Országgyűlés lassan tanul. Még mindig téma, és igazolásként hozódik fel az, hogy az 19959697es években a gazdasági restrikció alapja volt valamiféle elő rehaladásnak. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Én saját vállamat veregettem, amikor ez a beszélgetés itt elhangzott egy órával ezelőtt, hogy mennyire békességre törekvő vagyok, és mennyire visszatartottam önmagamat attól, hogy nyomban ne kérjek szót és igaz ítsam helyre azt, amit Bauer Tamás képviselő úr és mások már sokszor elmondtak, én pedig sokszor kiigazítottam. De úgy látszik, ez a folyamat még szükséges, és tovább kell menni. Engedtessék meg: nekem nem csupán az a megjegyzésem Bokros Lajos miniszter ur at illetően, amit itt reggel Harrach Péter miniszter úr mondott. Nagyon érdekes meglátás, a miniszter úr azt mondta, hogy amikor egy bankárra bízódik a szociálpolitika, akkor baj van. Hát, én ezt úgy egészíteném ki - és bizonyára Harrach miniszter úr nem k ifogásolja, hogy én ezt hozzáteszem , nem is az volt a baj, hogy bankár volt, hiszen ha a világtörténelemben szétnézünk, bizonyára találunk - én magam is tudnék idézni - olyan bankárokat, akik más országokban vagy valahol jó gazdaságpolitikát s a társadal om előrevitelét munkálták. Bokros Lajossal mint pénzügyminiszterrel az volt a probléma, hogy egy regimentáló kormánypolitika mögé egy elavult gazdaságpolitikai ideológiát racionalizált. Azzal, hogy az a kormány úgy látta, hogy vissza kell fogni a fogyasztá st, ami más szóval az életszínvonal csökkenését jelentette, ehhez elméletet tápláltak, ami nem nehéz a közgazdaságtanból, mert volt ezelőtt ötvennyolcvan évvel egy olyan közgazdasági elmélet, a posztkeynesi, amelyik azt hitte, hogy az össztermékek, az ös szkereslet menedzselése révén lehet a gazdasági tevékenységek színvonalát irányítani. S most az volt a meglátása a 90es évek közepén a kormánynak, hogy ezt csökkenteni kell, erre az eszköz megvolt. Azonban az a hiba ezzel, hogy lett volna más megoldás is. Nem volt szükség a kereslet csökkenésére! Lehetett volna azt a gazdaságpolitikát választani, ami a kínálat, a megtermelt javak mennyiségét növelte volna. Hogy Magyarországon erre megvolte a lehetőség? Hát hányszor és hányféleképpen bizonyítottuk ezt, ige n tisztelt képviselőtársaim! (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Eddig még nem sikerült!) A magyar munkaerő, a magyar technológia, a magyar infrastruktúra, itt helyben megvolt, és amikor az a magyar ember, mérnök, munkás elment külföldre, néhány hónapon be lül ötszörhatszor
