Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - IFJ. HEGEDŰS LORÁNT (MIÉP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
336 Az általános indoklásban világosan megtalálhatjuk azokat a szempontokat, amelyek az európai uniós szabályozás követelményeinek kielégítéséhez szükségesek. A javaslat messzemenően figyelembe veszi az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének 1178. és 1412. ajánlásait, melyek utalnak többek között arra is, hogy a törvénytelen tevékenységet folytató kultuszok ellen a lehetséges jogállami eszközökkel kell fellépni. A törvényjavaslat meggyőződésem szerint az Európa Tanács elvárásainak is teljes m értékben megfelel; ezt különösen Fodor Gábor képviselőtársam felszólalása miatt tartom szükségesnek hangsúlyozni, aki mások mellett ezt a kérdést is vitatta. Sarkponti kérdésnek tartom a vallás fogalmának meghatározását és az egyház vallá si tanai bemutatásának kötelezettségét. Minden igazságalapot nélkülöznek azok a vélemények, amelyek a vallás fogalmának definiálhatatlanságát hangoztatják. Olyan fogalom, amit ne lehetne meghatározni, véleményem szerint nincsen; erről egy egyszerű barkochb ajáték keretében bárki meggyőződhet. Az a gyanúm, tisztelt Ház, hogy azok között, akik e fogalom megfoghatatlanságát hangoztatják vagy mindenképpen a fogalom meghatározásának elkerülését szeretnék, olyanok is vannak, akik az ebből adódó zavarosban szeretné nek halászni. Ha ugyanis a vallás fogalma megfoghatatlan és a vallás gyakorlásához keretet adó egyházak különböző kedvezményeket élvezhetnek, mint az jogrendszerünkben nagyon helyesen fennáll, kettős visszaélés veszélyével kell számot vetnünk. Egyrészt ann ak veszélyével, hogy a vallás köntösében és cégére alatt olyan tevékenységek jelentkezhetnek, mint ahogy erre sajnos példa is van, amelyeknek semmi köze mindahhoz, amit a közfelfogás valláson ért, de amelyek ugyanakkor a társadalomra különböző veszélyeket rejtenek magukban. Számomra például elfogadhatatlan, de azt gondolom, minden, e kérdés iránt érdeklődő magyar állampolgár számára is, hogy vallásnak nevezzünk olyan felfogásokat, illetve tevékenységeket, melyek szöges ellentétben állnak a társadalom egésze által elfogadott erkölcsi meggyőződéssel. A másik veszély annak a veszélye, hogy vallásnak vagy egyháznak álcázott tevékenységekkel egyesek kibújhassanak a közteherviselés alkotmányos kötelezettsége alól. Ami az első veszélyt illeti, nevezetesen a vallás cégére alatt jelentkező alapvető társadalmi értékeket sértő tevékenykedés, működés veszélyét, szeretném hangsúlyozni, hogy amikor e veszélyek kiküszöbölésének szükségességéről beszélek, a kérdést most elsősorban nem a spirituális elkötelezettség oldaláról közelítem meg. Mostani megszólalásomban a spirituális elkötelezettség annyiban, természetesen személyemtől elszakíthatatlanul, jelen van, hogy elkötelezettje vagyok annak az erkölcsnek és értékkészletnek, melyet a kereszténység hirdet - de hangsúlyozom, ne mcsak a kereszténység, hanem más világvallások is többnyire vallanak , és amelyek az emberi együttélés mellőzhetetlen alapját alkotják. Megjegyzem ugyanakkor, hogy ezek az értékek nagyon nagy részben hatályos alkotmányunk részét is képezik. És ez utóbbi m egközelítés az, ami elsősorban munkál bennem, amikor ebben a kérdésben megszólalok, vagyis nem tagadva, sőt örömmel vállalva világnézeti és hitbéli elkötelezettségemet, elsősorban nem spirituális megközelítésből, hanem a magyar alkotmányt szem előtt tartó politikusként kívánom ezt a kérdést megközelíteni. Szeretnék rámutatni például arra az összefüggésre, ami az ember valóságos szabadságának megőrzése és az alkotmányban biztosított emberi méltósághoz való jog között fennáll. Azok a közösségek, amelyekbe bek erülve a valóságos emberi akaratszabadság megnyomorodik, amelyek tagjai a csatlakozásukat követően később nem tudnak szabadon élni a közösségből való kiválás jogával, olyan társadalmi képződmények, ahol sérül az emberi méltósághoz való jog. Vagy további pé ldaként megemlítem az alkotmánynak a család intézményét védő rendelkezését. Ez az alkotmányos előírás egyenesen kötelező feladatunkká teszi az azokkal a jelenségekkel szembeni fellépést, melyek következtében gyermekek szakadnak el oktalanul szüleiktől vagy családok bomlanak fel értelmetlenül. Nem vitatom, hogy jelen törvényjavaslat ezekre a problémákra nem ad teljes körű választ. Mindenesetre azáltal, hogy az erkölcsiség középpontba állításával meghatározza a vallás fogalmának kritériumait, közelebb visz a megoldáshoz, és részben orvoslást is jelent a felmerült problémákra. Az egyéb jellegű, vallási mezben jelentkező visszaélésekre pedig valóban rendelkezésre állnak más jogi
