Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 11 (208. szám) - "A társadalmi kohézió, az elszegényedés megállítása" című politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz):
3344 Azonban ez a Magyarország egy olyan kert, amelyik gyümölcsöskert, virágoskert, agrárium, de sok minden gaz és gyom is van benne, és mintha több felszólaló is nem a gyomokat kereste volna és azoknak a kihúzogatására mutatott volna rá, hanem inkább a kívánatos teljesítmények, eredmények elhallgatására. Nem hallatszik az, hogy egyensúlyra törekednén k, olyan tükröt mutatni fel, amelyik az eredményeket is meg az elmaradottságokat is mutatná. Szóval arra szeretném hívni magunkat - én is szólok majd a későbbiekben , hogy több adatot és tényt mondjunk magunknak, mert hiszen azzal leszünk képesek jobb tör vényalkotóvá lenni, és különösen az ország népének, mert meghirdettük, hogy politikai vitanap van. Ha ez a vita elokvencia, teátrikus és kevesebb benne a lényeg, akkor ezzel az Országgyűlés tekintélye nem emelkedik, hanem éppen ellenkezőleg. Köszönöm, elnö k úr. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Steinerné Vasvári Éva, a Fidesz képviselő asszonya. STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Hat hónappal e politikai vitanap kezdeményezése előtt, 2000 szep temberében a Szociális és Családügyi Minisztérium a Szociális Tanáccsal közösen kétnapos konferenciát rendezett a szegénység, a kirekesztettség témájában. Ezen a konferencián nemcsak a politikusok vettek részt, hanem a szociális terület hivatásos és önként es művelői, szakértői is. Ez a rendezvény - mely könyv formájában is már megjelent - pártpolitikától mentes, nagyon hasznos esemény volt, valódi párbeszéd a közös cél, a szegénység felszámolása, a társadalmi kirekesztettség megszüntetése érdekében. A mai n apunk is akkor lesz hasznos, ha a politikusok közti vita is nemcsak témájában, címében, hanem szellemiségében és színvonalában is hasonlatos lesz ehhez a szeptemberi konferenciához. Én bízom benne, hogy így lesz. (11.40) A szeptemberi konferencia egyik szekciójának témája az idősügy szociálpolitikája volt. Dr. Iván László professzor úr az Idősügyi Tanács képviseletében beszélt arról az EUban végzett vizsgálatról, hogy a tagállamokban mennyire elégedettek az idősek élethel yzetével, az idősek anyagi helyzetével. Az alábbi nyolc országban a megkérdezettek szerint anyagi nehézséggel küzdenek az idősek: Belgiumban 42 százalék, Spanyolországban 54 százalék, Görögországban 40 százalék, Olaszországban 39 százalék, Dániában 26 száz alék, Franciaországban 47 százalék, Írországban 34 százalék, Hollandiában pedig a megkérdezettek 31 százaléka vélekedett úgy, hogy az idősek nehéz anyagi körülmények között élnek. Ezek az adatok Európa szerencsésebb feléről valók, ahol az elmúlt évtizedben hazánkénál könnyebb problémákkal kellett megküzdeni, és nem működtettek szociális csomagküldő szolgálatot. Ezen országok megkérdezettjei sem elégedettek az idősek helyzetével, különösen anyagi helyzetével, akkor hogyan lehetnénk mi azok a rendszerváltás t izenegyedik évében. Hiszen hogyan is volt a rendszerváltást megelőzően? A szocializmus körülményeinek megfelelően volt egy alacsony árszínvonal, amelyet már az 1980as évek elejétől kezdődően egy folyamatosan növekvő infláció terhelt, de ez még lényegesen elviselhetőbb volt, mint a rendszerváltás utáni években. 19871988 táján a jövedelemkülönbség a legszegényebbek és a leggazdagabbak között 4,5szörös volt. Ez a különbség nem volt sem nagyobb, sem kisebb, mint a jóléti Svédországban, jóllehet belső tartalm a teljesen más volt. 1990ben az ártámogatások leépülésével elszabadultak az árak, mind a keresetek, mind pedig a nyugdíjak emelkedése alatta maradt az inflációnak. Csak két évet szeretnék említeni, tudom, hogy ezt az ellenzéki képviselőtársaink nem szeret ik, az 1995. és 1996. éveket, amelyeket Bokros Lajos fémjelzett; ekkor a nyugdíjak 15,4, illetőleg 12,5 százalékkal emelkedtek, 28,2 és 23,6 százalékos infláció mellett, azaz a nyugdíjak reálértéke 10, illetve 8,9 százalékkal csökkent, a jövedelemkülönbség ek pedig az 1987. évi 44,5szörösről 68szorosára nőttek. Vélhetően az akkori
