Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
330 leginkább védtelen személyek oltalmát, valamint azt, hogy végső soron egyes csoportok betiltása is szóba kerüljön, amennyiben ezek ismétlődően bűnös cselekmények elkövetőinek nyújtanak védelmet". A hangsúlyt a megelőzésre fektető dokumentum a következőképpen fejeződik be: "Különleges erőfeszítésekre van szükség a közép- és keleteurópai országok érdekében, amelyek még nem rendelkeznek sem tájéko ztató központokkal, sem olyan egyesületekkel, amelyek tömörítenék a vallási, ezoterikus vagy spirituális jellegű csoportok áldozatait" - bár egyről már lehet tudomásunk, teszem én hozzá. "A tájékoztatás és a képzés itt még sürgetőbb, mint a többi országok esetében." Tisztelt Országgyűlés! Amikor az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságban ennek az ajánlásnak a szövegével és Hegyi Gyula raportőr képviselőtársunk jóvoltából megszületésének részleteivel és strasbourgi hátterével is megismerkedhettünk , akkor sajnos úgy tűnt nekem, hogy az ilyen dokumentumok szokásosan általános és diplomatikusan lekerekített megfogalmazásaiban most a magyarországi helyzet sokszor tragikusan konkrét, nagyon is érdes valóságára ismerhettünk rá. Eszembe jutott az Európai Parlament 1996os határozata, "Az európai szektákról" című dokumentuma is, mely egyebek között "felszólítja a tagországok kormányait, hogy kellő megfontoltsággal adományozzák az adókedvezményt és jogi védelmet biztosító vallási szervezeti státust, illetve indokolt esetben vonják meg azt a titkos vagy büntetendő gyakorlatot folytató csoportosulásoktól". Ebben az állásfoglalásban az Európai Parlament kimondta azt is, hogy "felhívja a tagállamokat, tanúsítsanak maximális éberséget annak érdekében, hogy a szekt a jellegű csoportosulások ne juthassanak a törvényes társadalmi testületeket megillető jogokhoz". Itt csupán megemlítem, hogy Németországban 1996 májusában, elsősorban a szcientológiai egyház körüli sorozatos botrányok miatt a Bundestag vizsgálóbizottságot hozott létre a kérdés tanulmányozására. Ez a bizottság '97 júliusában közzétett jelentésében azt állapította meg, hogy "az új vallási és ideológiai közösségek és pszichocsoportok némelyike konfliktusokat gerjeszt az egyének életében, személyes és családi kapcsolataikban, közvetlen társadalmi környezetükben", s azt is kimondta, hogy a német álláspont szerint a szcientológia nem vallási mozgalom. Javasolták, hogy az alkotmányvédelmi hatóságok szövetségi és tartományi szinten egyaránt folytassák a szcientológ ia nemzetbiztonsági célú megfigyelését. Mivel sajnos nem szórványos jelenségről van szó, a francia nemzetgyűlés is foglalkozott a szektákkal, és 1996ban közzétett jelentésében nem kevesebb, mint 173 úgynevezett vitatott csoportot közölt egy listán, kimond va, hogy a szekták az egyén és a társadalom számára egyaránt veszélyt jelentenek. De azt is szeretném elmondani, hogy Svájcban az államvédelmi konzultatív bizottság felkérésére a szövetségi rendőrség munkacsoportot állított fel elsősorban a szcientológusok működésének vizsgálatára. Az erről készült jelentés megállapította, hogy tevékenységükben jelentősek a pénzügyi összetevők - ilyesmikre gondoltam, amikor rendkívül kerek, diplomatikus megfogalmazásokra gondoltam , a szervezet pedig "egy totalitárius rend szer jellegzetességeit hordozza". Nálunk most, amikor a "totalitarizmus" szó történelmileg indokolt módon szitokszóvá vált, nem árte elmenni egy ilyen svájci jelentés szövege mellett? Folytatja a jelentés: "Bizonyítást nyert, hogy a szcientológia hírszerz ő szolgálathoz hasonló tevékenységet folytat" - nem én mondom, a svájciak mondják - "elsősorban azért, hogy biztosítsa saját csoportjának védelmét a valós vagy vélt veszélyekkel szemben. E tevékenységek a múltban saját tagjaikkal vagy ellenzőikkel szembeni nyomozásokig mentek el, beleértve az állami szervekbe való beépülés kísérleteit is. Az effajta magatartás megengedhetetlen." Amikor tehát elengedjük a fülünk mellett azokat a híreket, hogy ők vagy mások, akik minden alap nélkül nevezik magukat egyháznak, úgymond, beépülnek ide vagy oda, médiába, közhatalomba, intézményekbe, akkor érdemese valóban abszolút komolytalan hírverésnek vagy rémhírkeltésnek tekinteni ezeket a híreket és megállapításokat? Tisztelt Országgyűlés! Ha tehát ebből a távlatból tekintünk vissza a most teljes joggal módosítani javasolt '90. évi IV. törvényre, akkor látjuk, hogy az az egyházi működésnek a nyolcvanas évek végére jellemző realitásait tükrözte. A törvény elfogadásának akkor elsőrendű célja az volt, hogy a
