Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 10 (207. szám) - A területi folyamatok alakulásáról, a területfejlesztési politika érvényesüléséről és az országos területfejlesztési koncepció végrehajtásáról szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BORKÓ KÁROLY (Fidesz):
3259 szakemberek, akik ezt a megjegyzést megtették, mert sajnálattal kellene megállapítaniuk, hogy a vidékfejlesztés ről csak beszéltünk, de igazából e tekintetben az elmúlt három évben szinte semmi nem történt. Egyetlen példát szeretnék hozni. Úgy gondolom, hogy vidékfejlesztés szempontjából - és az egyik kormánypárti képviselőtársam helyesen említette, hogy ágazati pro blémákat és koncepciókat nem területfejlesztéssel kell megoldani - olyan kérdésekről, mint például a kedvezőtlen termőhelyi adottságú régiók, kistérségek helyzetét igenis területfejlesztési eszközökkel is kezelni kell. Olyan támogatáspolitikát kell folytat ni, amely nem eredményezi ezen térségek ellehetetlenülését. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy az elmúlt évek támogatáspolitikája éppen ezzel ellentétesen alakult, a kedvezőtlen adottságú területek támogatását az idei évben is 300 hektár fölött megvontá k. Ennek az a következménye, hogy egyre több földhaszonbérletet mondanak fel, s azok a tulajdonosok, akik megszerezték ezeket a földeket, semmit nem tudnak kezdeni ezzel, és tízezer hektárokkal nő a parlagterületek nagysága. Ez igenis területfejlesztési ké rdés is. Hasonlóképpen tudnám említeni az egyes régiókban például a DunaTisza közötti homokhátság problémáját. E tekintetben készültek koncepciók, azonban a végrehajtás tekintetében szinte semmi nem történt, és ezekben a térségekben sajnos a mezőgazdasági termelők a jelenlegi közgazdasági feltételrendszer mellett képtelenek jövedelmet termelni, de sajnos oda vannak kötve az adott kistelepüléshez, mert mozdulni sem tudnak, ugyanis a korábban fölépített házukért annyit sem kapnak, amiből egy garzonlakást tud nak olyan településen venni, ahol esetleg munkahelyet tudnának szerezni. Tehát az ő problémájukat ott helyben ezen kérdések kezelésével kell megoldani. Meg kell említenem a mezőgazdaság tekintetében a humán erőforrások elfecsérlésének a kérdését is. Nagyon helyesen említette egyik képviselőtársam, hogy a területfejlesztésnek szerves része az oktatás. Magyarország ilyen vonatkozásban gazdag, hiszen csaknem százezer kiművelt agrárszakembere van, a szakmunkástól a mérnökig bezárólag. Nagyon sajnálatos, hogy en nek csaknem fele nem tudja kihasználni a tudását, hiszen egy olyan változás történt a rendszerváltást követően, hogy a legkülönfélébb területekre elmentek, vagy netán munkanélküliek ezek az emberek. A különféle fejlesztési programok vonatkozásában nagyon r ossznak tartom a helyzetet a mezőgazdaság szemszögéből. A Széchenyitervet is sajnos ezek közé kell sorolnom, hiszen az agrárfejlesztés tekintetében szinte semmit nem nyújt. Természetesen bizonyos forrásokhoz hozzáférhetnek agrártermelők is, de úgy gondolo m, hogy azt a generális gondot, amely Magyarországon kialakult e tekintetben, abszolút nem kezeli. Magyarul, lekezeli ezt az ágazatot ez a fejlesztési terv. (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) SAPARDügyben is sajnos nagyon sany arú tapasztalataink vannak. Úgy néz ki, hogy e kormányzati ciklusban ebből már nem fognak hozzájutni a régiók és a termelők forrásokhoz. Az utolsó megjegyzésem az országgyűlési határozati javaslatra vonatkozik. Érthetetlenül állok a négyévenkénti beszámolá s előtt. Úgy gondolom, hogy ez fontos téma annyira, hogy a területfejlesztés kérdéseiről legalább kétévente tárgyaljon a parlament. Köszönöm a szót, elnök úr, és elnézést. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Két percre Megadom a szót Borkó Károly képviselő úrnak, Fidesz. BORKÓ KÁROLY (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A képviselőtársam mondandója inspirált arra, hogy én is hozzászóljak. A mezőgazdaság helyzetéről elég sanyarú képet festett, amivel egyrészt magam mint kormánypár ti képviselő, másrészt mint a mezőgazdaságban ténykedő nem tudok egyetérteni, nem látom ennyire szomorúnak a helyzetet. Az, hogy a GDPn belül a mezőgazdaság részaránya csökkent, azoknak, akik a mezőgazdasághoz érzelmileg is kötődnek, valószínűleg problémá t jelent, azonban ez minden fejlett országban majdhogynem így van. Még az általunk mezőgazdasági nagyhatalomnak tekintett Hollandiában sincs
