Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 10 (207. szám) - Az ülésnap megnyitása - A szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KÁDAS MIHÁLY (Fidesz):
3141 Tisztelt Ház! Az utóbbi években az események kissé fel gyorsultak a törvényhozásban, elsősorban abból a szempontból, hogy az uniós csatlakozás látható közelségbe került. Egyre inkább olyan törvényeket kell hozni, amelyeknek van jogharmonizációs elem részük vagy kifejezetten ilyen jellegű törvények. Ez így van az oktatásügyben is. Különösen igaz ez a szakképzéssel kapcsolatos törvénymódosításokra, mert az oktatáson belül a szakképzés az a terület, amely a legközvetlenebbül, a leginkább primer módon áll kapcsolatban a gazdasággal. Nem mindegy tehát, hogy a szakké pzésbe mennyi pénz áramlik, ezen belül pedig mely területeket preferál és hogyan hasznosul, azaz egyes szakmák, intézmények túlélését teszie csak lehetővé - olyanokét is, amelyeknek létjogosultságát a gazdaság már régen negligálta , vagy pedig valóságosa n is a fejlesztés, a modernizáció irányába hat. Az sem mindegy természetesen, hogy a szakképzés állami támogatásának rendszere mennyire kompatibilis az uniós struktúrákkal. Rengeteget veszíthetünk akkor, ha a csatlakozás után - vagy már addig feltétlenül - a szakképzési támogatás hazai szisztémáját nem tudjuk közelíteni az európai rendszerekhez. Hadd mondjak egyetlen példát - és sajnálom, hogy az adat nem lesz teljesen pontos, mert korábban olvastam valahol, most próbáltam megkeresni, nem találtam meg, amik or készültem a felszólalásra, de a nagyságrendek nagyjából megegyeznek: Írország csatlakozása után az ír képzésre uniós pénzekből több mint egymilliárd ECUt kapott három vagy négy év alatt Írország. Ha ezt felszorozzuk a forintárfolyammal, akkor több mint 300 milliárd forintról van szó, és ha visszaosztjuk az évekre, akkor ez 506070 milliárd egy évben. Vessük össze ezt a mi 1214 milliárdunkkal: ilyen pénzeket lehet elveszíteni akkor, ha nem tanulunk meg pályázni, ha nem tudjuk ezt a rendszert az uniós e lvekhez igazítani. Tehát Magyarország 1015 éves ilyen jellegű támogatását tette ki ez az összeg egy év alatt Írország esetében. Meg kellene tanítanunk a pályázókat uniós módon pályázni - ma egyáltalán nem ilyen a gyakorlat. Hadd kapcsoljam ide saját tapas ztalati példámat. Harmadik éve dolgozom az egyik megyei szakképzési bizottságban, korábban voltam ennek soros elnöke is. Az ott tapasztaltak egyszerűen elkeserítőek, ami ott történik, elszomorító. Egyfelől ugyanis az az egyik jellemző vonás, hogy mely pály ázók nyernek egy bizottsági döntés után, nem azon múlik, hogy milyen a pályázat színvonala, milyen a megvalósíthatóság reménybeli százalékos aránya vagy valószínűsége. Általában az történik, hogy a rendelkezésre álló összeget a bizottságok szétosztják szép , egyenlő arányban a pályázók száma szerint, aztán kap mindenki 40, 50, 60, 70 százalékot, attól függően, mennyi pénz van a bizottságban és mennyi a pályázat. A másik variáció pedig, hogy azok a pályázók kapnak majd pénzt a bizottság döntése alapján, akik sikerrel lobbiztak a bizottságban ülőknél. Tehát az a szempont szorul háttérbe, amire az egész dolog létrejön és működik. Ezért a törvényben nemcsak alapelveket kell megváltoztatni valamilyen útonmódon, hanem az elbírálás, elosztás módját és azok grémiuma it is meg kell újítani. Sokkal szigorúbb feltételek kellenek, és az elemzést kell rendkívül szigorúvá tenni, pontosabban azt kell mondanom, hogy megteremteni; ma nem látok semmilyen szintű elemzést a megyei bizottságok munkájában vagy amögött máshol sem. H ogy egy következő példát mondjak, ez részben összefügg a felsőoktatási témával. Felmerült a legutóbbi ülésen az, hogy gesztorpályázatokat is fogadjon be a bizottság, tehát két intézmény vagy akár intézmény és vállalkozás közösen pályázzon bizonyos szakképz ési pénzekre. A bizottság mereven elzárkózott ettől a kérdéstől, főleg azért, mert ismeretlen, a gyakorlatban nem létező nálunk ez a megoldás. Volt olyan a bizottságban, aki nem is tudta a szó jelentését - ő volt a szakszervezet képviselője. Az Unióban ez már bevett gyakorlat. Itt jön az, amit mondtam, hogy a felsőoktatással összefügg a dolog, hiszen rengeteg intézmény, egyetem, főiskola már középfokú intézményekkel közösen akkreditált felsőfokú képzést folytat a középiskolában. Ebben van a bizottság felelő ssége, tehát az, hogy mennyi pénz fog áramlani a felsőoktatásba, mennyi marad meg a közoktatás számára, részben a bizottság felelőssége, hiszen el tudja dönteni egy bizottság azt - akár egy regionális bizottság is , hogy milyen típusú pályázatokat
