Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 10 (207. szám) - Az ülésnap megnyitása - A szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP):
3139 intézményt felkészületlenül érne egy gyors változás kényszere, ezért is célszerű lenne megfontolni a 2002. január 1jé től történő hatálybalépést. A járulékfizetésre kötelezettek köre például csak 2003. január 1jétől változik, számukra lényegesen több időt hagyna meg a törvény, mint épp az oktatási intézményeknek. Tisztelt Ház! Néhány esetben konkrétabban kellene megfogal mazni a törvényjavaslat szövegét; egyetlenegy példára van időm: mi a jelentése a 16. §ban említett nagy értékű ingóságoknak? A már említett észrevételeink ellenére az MDF támogatja a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.) ELN ÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Balczó Zoltán képviselő úrnak, MIÉP; őt követi Kádas Mihály. BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP) : Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Egyeté rtek azokkal, akik azt mondják, hogy ez a mostani törvényjavaslat egy jelenleg létező, jól működő rendszert változtat meg, méghozzá - mondhatjuk úgy is - alapjaiban változtat meg. A kérdés, amelyre nekünk most válaszolni kell, az, hogy indokolte az, hogy egy ilyen erőteljes változtatás következzen be. Tekintettel arra, hogy formailag sem egy törvénymódosításról van csak szó, hanem egy új törvény megalkotásáról, célszerű visszamenni az alapelvhez vagy célhoz: a szakképzési hozzájárulás miért jött létre? Az állami szerepvállalás mellett a gazdálkodó szervek szakképzési szerepvállalását intézményesítve kívánja szolgálni ez és az ezt megelőző törvény. A több mint húsz évvel ezelőtti állapotokhoz képest olyan jelentős változások történtek a képzés szerkezetében , amelyek indokolják a törvény ilyen mértékű megváltoztatását. Az adatok szerint az oktatási rendszerből a munka világába szakképzettséggel belépők közül középfokon 54 százalék szerez szakképzettséget, a felsőoktatásban jelenleg 24,6 százalék, ami egy évti zed alatt nőtt 10,6ról 24,6 százalékra. Ha ehhez hozzávesszük az elmúlt évek tendenciáját, a várható változásokat is figyelembe vesszük, az előző évek számadatait, akkor azt kell mondani, hogy a felsőfokú intézmények képzési létszáma dinamikusan fog növek edni. Ha pedig ez így van, akkor azt a kérdést kell feltenni, hogy igazságos volte a jelenlegi törvényi szabályozás, amely nagyrészt korlátozta az intézménynek a Szakképzési Alaphoz való hozzájutását. Nyilvánvalóan nem volt igazságos, és ami ennél fontosa bb, nem szolgálta kiegyensúlyozottan a gazdaság egészének minél magasabb színvonalú szakemberképzését. Az én személyes tapasztalataim is azt támasztják alá, hogy indokolt a változtatás. A Fővárosi Közgyűlés oktatási bizottságában négy évet töltöttem el, mi nt iskolafenntartó önkormányzat elsődlegesen szakképző intézményeket ismerhettem meg, és valóban öröm volt látni azt, hogy számos területen milyen kiválóan felszerelt háttérrel rendelkezik a középfokú szakképzés, köszönhetően a szakképzési hozzájárulásnak. Hozzá kell tennem, hogy mint felsőoktatásban dolgozó, irigykedve is szemléltem azt, hogy egyegy főiskolán, egyegy szakterületen pályázatok sokaságával nem lehet azt a színvonalat elérni, amelyet ez a középfokú intézmény adott esetben elért. Ezért érzem azt, hogy indokolt a változtatás, de ugyanakkor nem jelent korlátlan nyitást, és két nagyon fontos szempontot kell mérlegelni. Az egyik magában a törvényjavaslatban szerepel, hogy a befizetésre kötelezett a 75 százalékos átadható maximális támogatásnak a f elét, vagyis az összes hozzájárulási kötelezettség 37,5 százalékát adhatja felsőoktatási intézménynek. Tehát eleve be van építve egy korlát, és ez a korlát kisebb, mint ami a szakképzésre adható. Azt hiszem, képviselőtársaim, egy nagyon lényeges kérdésről elfeledkezünk, amikor attól félünk, hogy hátrányos helyzetbe kerül a középfokú oktatás. A középfokú oktatás szakmai színvonalának a fenntartása érdekében nem az a meghatározó, hogy a százalék, amelyet megkap, hogyan változik, hanem az, hogy az a teljes, il yen típusú, előbb említett alaprész tömege, amelyhez hozzájutott, hogyan változik. Megismerhettük az adatot, hogy 1998ban ez az alaprész 4,1 milliárd forint volt, 2000ben a valóságos, realizált bevétel 13,4 milliárd forint.
