Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 10 (207. szám) - Az ülésnap megnyitása - A szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - CSIZMÁR GÁBOR (MSZP):
3129 azt a kötelezettségét, hogy a hatásvizsgálatokat, gazdasági számításokat, a költségvetési kihatásokat elénk tegye, pedig pontosan tudja, hogy a Házszabály szerint ez kötelessége. Meg is ígéri és aztán nem teljesíti. Nem először fordul e lő, megszoktuk, csak azt gondoljuk, hogy ez felelőtlenség a kormány részéről. De persze megszoktuk, hogy a kormánynak nincs érzéke arra, hogy mi a gyakorlat az iskolában, nem vesz tudomást arról, hogy egy felvételi rendszer nem működik. Ezt kedden épp az á llamtitkár úr bizonyította be, amikor azt mondta, hogy nem omlott össze a felvételi. De ez nem zavarja a kormányt, ettől még nyugodtan előterjeszt olyan törvényjavaslatokat, amelyeknek beláthatatlanul negatív hatásuk van. Úgy gondoljuk, hogy ez a törvény p ontosan ilyen. Amit Sági képviselő úr felolvasott a kormányprogramból közös okulásunkra, szeretném, ha önmagában is visszaidézné még egyszer. Tudniillik úgy szólt a mondat, hogy széles körű szakmai egyeztetések alapján fogja majd a kormány beterjeszteni ez eket a törvényeket. A széles körű szakmai egyeztetés lezajlott, a széles körű szakmai egyeztetés eredménye az, hogy a szereplők nem értenek egyet ezzel a törvényjavaslattal. Úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat akkor nem felel meg a kormányprogramnak. A mi a törvényjavaslat tartalmi, érdemi kérdéseit illeti, úgy gondoljuk, hogy az a felfogás, amely elkülöníti egymástól az intézményrendszer struktúráját és a finanszírozási döntések struktúráját, az egy felelőtlen, szétziláló javaslat, tekintettel arra, hog y most a törvényjavaslat a nem létező regionális szintre kíván telepíteni döntési mechanizmusokat, miközben egyébként az intézményhálózattal való rendelkezési jogosultságok, működési mechanizmusok, a szereplők szerveződése mindmind megyei struktúrára épül nek. Tehát elkülönül egy finanszírozási döntési mechanizmus és az intézményműködési mechanizmus. (9.50) Ha ezt legalább együtt kezelné a kormány, akkor talán érthető lenne, de úgy, hogy egy nem létező regionális intézményrendszer mellett megmarad a megyei struktúra a szakképzésben, és csak a pénzekről való döntési struktúra változik egy - még egyszer mondom - nem létező regionalitás szintjére, ez azt mutatja, hogy a kormány el akarja vinni a konkrét gyakorlati helyről a pénzt, az általa kinevezett testülete k kezébe akarja adni, amelyek majd természetesen olyan tanácsokat adnak a miniszternek, amilyet a miniszter szeretne, és akkor így lényegében mindenféle gyakorlati kontroll nélkül lehet ezeket a pénzeket felhasználni. Az a hivatkozás, hogy az Európai Unió a regionalitást tartja fontosnak, ez természetesen jogos érvelés. Úgy gondolom ugyanakkor, hogy ez nem kizárólag csak a szakképzésre kell hogy vonatkozzon, hanem az egész működésre, tehát a közigazgatásra is kell hogy vonatkozzon, és természetesen az Európ ai Unió jelenlegi szakképzési forrásai nem aszerint közelíthetők meg ma Magyarország számára, hogy a szakképzési hozzájárulás pénzeszközeiről milyen döntési struktúra intézkedik, hanem hogy milyen projektek léteznek Magyarországon. A Leonardo da Vinciprog ram egyes programjában nagyon jól szerepelt Magyarország, mert jó projektjei voltak, hozzáférhetővé váltak az európai uniós pénzek. Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznem, hogy az Európai Unió a szubszidiaritás elvét is vallja, nevezetesen, hogy ott szülesse nek meg a döntések, ahol erre a legnagyobb kompetencia van. Ha minden marad megyei szinten, minden struktúra megyei szinten marad, ehhez képest csak a finanszírozási döntések mennek egy nem létező regionális szintre, akkor azt gondolom, hogy sérül a szubsz idiaritás elve. A javaslat másik érdemi pontja, hogy a javaslat lényegében a felsőoktatás felé kíván átcsoportosítani pénzeszközöket. Úgy gondolja az előterjesztő, hogy lényegében az egész felsőoktatás szakképzésnek minősül, és nem gondolja azt, hogy, mond juk, a művészképzés, a pszichológusképzés, a bölcsészképzés azért mégse fér bele úgy általában a szakképzés fogalmába.
