Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 10 (207. szám) - Az ülésnap megnyitása - A szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - SÁGI JÓZSEF (Fidesz):
3125 Hetedikként említettük, hogy a törvényjavaslat egy nagyon erős hatásköri centralizációt visz végig a döntési mechanizmusokban; lényegében miniszteri önkény alakul ki a te stületek összetételének meghatározásában, és a valóságos ügydöntő testületek helyett okos tanácsokat adó, de semmilyen hatáskörrel fel nem ruházott testületek fognak működni. Utolsó előttiként említem, hogy két törvénnyel sincs szinkronban ez a törvényjava slat. A felnőttképzési törvénnyel nincs szinkronban, ami még nincs az Országgyűlés előtt, és azt gondolja a bizottság jelentős kisebbsége, hogy együtt kellene tárgyalni a felnőttképzési törvényt és a szakképzési hozzájárulás felhasználására vonatkozó törvé nyjavaslatot; a felnőttképzési törvény hiányában meglehetősen nehéz a forrásokról dönteni. Hasonlóképpen ellentmondás van a foglalkoztatási törvény napokban módosított szövegével is. Befejezésül: a bizottság jelentős kisebbsége a hatálybalépésre vonatkozóa n súlyos aggályait fogalmazta meg, hogy év közbeni hatálybalépéssel lehete egy ilyen törvényt értelmesen, hasznosan és a szakképzést nem szétziláló módon alkalmazni. Köszönöm szépen. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselő i felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint tízperces időtartamban. Először megadom a szót Sági József képviselő úrnak, Fidesz; őt követi majd Csizmár Gábor. (9.30) SÁGI JÓZSEF (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy álla mtitkár úr is kifejtette expozéjában, a teremben most nagyrészt olyan emberek ülnek, akik az oktatási bizottságban foglalnak helyet: tanáremberek, és jórészt iskolából jöttek a Parlament padsorai közé. Ezért kérem, engedjék meg, hogy egy tanári példával ke zdjem a Fidesz álláspontjának kifejtését. Ha magyartanári szemmel nézem a törvény szövegét, akkor azt kell mondanom, hogy egy szóelemzéssel vagy szómagyarázattal kell kezdenünk: mi az, hogy szakképzés, mi az, hogy képzés? Nagyon vitatható, hogy mi az a sza kképzés, egyáltalán meg tudjae valaki pontosan nekem azt válaszolni, hogy mit nevezünk szakképzésnek. No, nem az 1901es, 1918as, 1945ös fogalmazásra vagyok kíváncsi, hanem a 2001es megfogalmazásra. Tudjuk, hogy az élet folyamatosan változik, és azt is jól tudjuk, hogy a kormányzatoknak állandóan követni kell a gazdasági folyamatokat. Aztán történelemtanári szemmel is megközelíthetem a kérdést, amikor azt mondom, hogy a folyamatos változások előbbutóbb kikényszerítik a gazdasági szereplők hozzáállását a törvényekhez, és a törvényeknek ugyanígy alkalmazkodni kell a gazdasági szereplőkhöz. Történelmi törvényszerűség, hogy akik a legjobban alkalmazkodnak a gazdasági környezethez, azok hosszú távon válnak sikeressé. Hogy ez mennyire így van, már megfogalmaz ta az előző ciklus munkaügyi minisztere, Kiss Péter is, aki valahogy így fogalmazott az akkori vita során, amikor a szakképzési hozzájárulásról szóló törvényt módosították 1996ban (Olvassa.): A gazdaság aktív, közvetlen részvétele a képzésben, illetve any agi tehervállalás a szakképzés finanszírozásában, valamint a szociális partnerek részvétele a szakképzési források elosztásával kapcsolatos döntések előkészítésében, olyan alapelvek, amelyek megfelelnek az Európai Unióban mára kialakult általános gyakorlat nak is. A gazdaság közreműködése nem csupán a finanszírozásban való részvételt jelenti - folytatja Kiss Péter , hanem a munkaerő minőségének, tehát a képzésnek, a képzés szerkezetének aktív és folyamatos befolyásolását is jelenti. Tisztelt Képviselőtársai m! Az akkori miniszter úr álláspontja meglepően közel áll a mi mostani elképzelésünkhöz, hiszen most meg a mi kormányprogramunkból szeretnék idézni egypár sort, ez meg részben válasz Csizmár Gábor képviselő úr imént felvetett gondolataira. Ez így szól, teh át 1998 nyaráról van szó (Olvassa.): A kormány kezdeményezi, hogy széles körű szakmaitársadalmi egyeztetésre alapozva az állampolgárok munkaerőpiaci pozíciójának folyamatos javítása,