Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 10 (207. szám) - Az ülésnap megnyitása - A szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - SÁGI JÓZSEF, az oktatási és tudományos bizottság előadója:
3123 arányok elérését, sőt annak meghaladását. Egyetértettek azzal, hogy ennek anyagi feltételeit és annak ellenőrzöttség ét javítani kell. Az előterjesztést időszerűnek és fontosnak minősítették. Ellenzéki képviselők aggodalmukat hangoztatták az előterjesztéssel kapcsolatosan. Úgy látják, hogy a törvényjavaslat nem veszi figyelembe a szakképzés szereplőinek az érdekeit. Megl átásuk szerint a felsőoktatás erősítése források elvonását fogja jelenteni a középfokú képzéstől és a pénzkereteket közvetítő önkormányzatoktól. Az önkormányzati és rendészeti bizottság a lefolytatott vita alapján és után 13 igen szavazattal, 8 nem ellenéb en az előterjesztést általános vitára alkalmasnak minősítette. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem a további, hatáskörrel rendelkező bizottságokat, kívánnake előadót állítani. (Csizmár Gábor: Igen.) Az oktatá si bizottságból Sági József képviselő úr mondja el a többségi véleményt, a kisebbségit pedig Csizmár Gábor úr. Megadom a szót a többségi vélemény ismertetésére Sági József képviselő úrnak. SÁGI JÓZSEF , az oktatási és tudományos bizottság előadója : Köszönöm a szót, elnök úr. Mi tárgyaltuk főbizottságként ezt a törvényjavaslatot, ezért gondolom érthető, hogy élünk az alkalommal. Az oktatási bizottságban az államtitkár úr által ismertetett törvényjavaslatról a többségi vélemény az volt, hogy a törvényjavaslat általános vitára alkalmas. Mindazonáltal a bizottságban elég komoly szakmai vita dúlt arról, hogy ezt a törvénymódosítást be kelle vezetni. (9.20) A szakmai vita csupán néha csapott át politikai vitába, hiszen minden képviselő a jobbítás szándékával köze ledett a törvényjavaslathoz, akár többségi, akár kisebbségi véleményt hangoztatott. A többségi és kisebbségi vélemények eltérése alapvetően a törvény értelmezéséből, illetve az ebből származtatott következményekből fakadt. A másmás megítélést alapvetően a szakközépiskolák helyzetének változása vagy vélt változása váltotta ki. A többségi vélemény szerint a kormánynak előbbutóbb lépnie kell, lépnie kellett, és szerencsére lépett is, hiszen az évek óta mind markánsabban megmutatkozó jelensé gek most már a törvényben kellett, hogy hatásukat éreztessék. A többségi véleményt megformáló képviselők tehát úgy gondolták, hogy a törvény a korszak jelenségeivel lépést tart. Hangoztatták, hogy a szakmunkásképzés folyamatos háttérbe szorulásával, valami nt a középiskolai szakképzés stagnálásával szembevethető a vállalati képzés és a felsőfokú szakképzés egyre erőteljesebb térhódítása. Azt a véleményt hangoztattuk tehát, hogy forrásbevonás mindenképpen szükséges ezeken a területeken. Megítélésünk szerint b izonyos forrásátcsoportosítás nem jár forráskivonással a területen, a középiskolai területen tehát nem valószínű, nem vélelmezhető, hogy a forráskivonás iskolák tömegét hozza nehéz helyzetbe. Mi is úgy véltük ugyanakkor, hogy néhány középiskolatípusban bi zonyos szempontból nehéz helyzetbe hozzák a fejlesztéseket, de ezt más módon lehet majd kompenzálni, így a központi pályázatokon elnyerhető pénzek odaítélésével. A kisebbségi vélemény hangoztatói érveltek a hatásköri centralizáció erőteljes törvénybe fogal mazásával szemben. Mi úgy gondoljuk, hogy ez a hatásköri centralizáció pillanatnyilag az érdekeinket szolgálja, már amennyire hatásköri centralizációról beszélhetünk, hiszen a képzési és fejlesztési tanács létrehozásával, valamint a régiós fejlesztési taná csok megalakulásával az európai uniós jogharmonizáció felé teszünk komoly lépéseket. Úgy ítéltük meg, hogy a szakképzési hozzájárulásban eddig gyakorolt beszedési mechanizmusban jelentős könnyítéseket léptet életbe az új törvény. Ugyanígy az ellenőrzési re ndszer szigorításával, noha bizonyos kiadásokat jelenteni fog
