Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 9 (206. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter:
3105 Soha senki nem vetette azt fel, hogy külön, úgymond hivatalos kétoldalú konzultációkat kellene javasolni. Sajátos módon a "konzultáció" szó is csak akkor került előtérbe, amikor itt járt a román külügyminiszter, é s jelezte azt, hogy szeretnének konzultálni. Erre az igényre én azonnal igenlő választ adtam, azt mondtam: természetesen készek vagyunk konzultálni. Ez egy kétoldalú konzultáció szakértői szinten, megjegyzem, akkor a külügyminiszter kollégám nem jelzett kr itikát azzal kapcsolatban, hogy korábban nem történt ilyen konzultáció, igaz, későbbi nyilatkozatokban ez az elem is megjelent; talán nem teljesen alaptalan annak a feltételezése, hogy bizonyos belpolitikai megfontolások is erre indítottak egyeseket. De a lényeg az, hogy mi a kezdet kezdetétől elmondtuk, hogy mit akarunk, elmagyaráztuk, hogy mit akarunk, és válaszoltunk a nekünk feltett kérdésekre. Ami pedig az Európai Uniót illeti, véletlen egybeesés, de a legelső Magyar Állandó Értekezlettel egy időben ér kezett ide az Európai Bizottságnak az a tagja, aki éppen véletlenül a migrációért, az ezzel kapcsolatos bel- és igazságügyi témákért felelős, Vitorino, a portugál biztos. Idő hiányában csak úgy tudtuk megoldani a találkozást, hogy ő feljött oda, a Magyar Á llandó Értekezlet színhelyére, és ott folytattunk vele egyórás megbeszélést, amelynek jelentős részét az éppen akkor megszületett gondolat ismertetése töltötte ki, nevezetesen, részletesen tájékoztattam őt arról, hogy mit is gondolunk, hogyan is próbáljuk szabályozni a szomszédos országokban élő magyaroknak juttatandó kedvezményeket. Már akkor felmerült természetesen a beutazás és a tartózkodás témája, hiszen az Európai Unió szempontjából ez a döntő kérdés. Én akkor azokra kérdésekre, amelyeket ő feltett, m egnyugtató választ adtam, ezek pontos szövege most itt szerepel a törvényjavaslat 3. §ában, amely azt mondja: "a beutazás és az otttartózkodás tekintetében az e törvény hatálya alá tartozó személyek számára a nemzetközi jogi kötelezettségek figyelembevét elével az adott helyzetben legkedvezőbb elbánást biztosítja", tehát alkalmazkodik az adott nemzetközi jogi és európai jogi, közösségjogi keretekhez. Az Európai Uniót elsősorban ez érdekelte. Természetesen ezután is számtalan megbeszélésre került sor - én n em tudom felsorolni, hogy hány külügyminiszterrel, mikor, milyen tartalommal beszéltem erről, de hogy mindenkit tájékoztattam, és hogy ez folyamatosan párbeszéd tárgya volt, az vitathatatlan. Ezek után az a kérdés, hogy most, a következő napokban, hetekben , hónapokban milyen álláspontot akarunk kifelé képviselni: azt akarjuke mondani, amit utólag, úgy tűnik, azért a szomszédos országok egyes politikai körei felvetnek, hogy tudniillik konzultálni kellett volna, és milyen kár, hogy nem konzultáltunk, mert hi szen ha konzultáltunk volna, akkor nyilván egész más lenne a helyzet; vagy pedig azt akarjuk mondani, hogy ennek a törvényjavaslatnak az előkészítése a legteljesebb nyilvánosság mellett történt, folyamatosan tájékoztattuk a szomszédainkat, a szövetségesein ket, az Európai Unió tagállamait, és erre természetesen a jövőben is készek vagyunk. Ha kétoldalú konzultációra kapunk javaslatot, ennek azonnal eleget teszünk - meg kell mondjam, ilyen javaslat eddig egy érkezett. Természetesen mindenki mással is beszélün k, ha úgy tetszik, konzultálunk, tegnapelőtt, ha úgy tetszik, konzultáltam a jugoszláv szövetségi kisebbségi miniszterrel - a sajtóban olvasható volt, az államtitkár úr már utalt rá, az ezzel kapcsolatos megítélés , és, ismétlem, minden további konzultáci óra készek vagyunk. De azt mondani, hogy itt a magyar külpolitika hibát követett el, és ezzel elfogadni egy olyanfajta utólagos érvelést, amelynek nyilvánvaló belpolitikai motivációi vannak - és most nem Magyarországról beszélek , én úgy érzem, hiba lenne , ezt el kellene kerülni. Ettől függetlenül mi a legnagyobb készséggel várjuk a módosító javaslatokat. Minden ésszerű módosító javaslatot figyelembe fogunk venni. Mi nagyon szeretnénk azt - és ezt már többször elmondtuk , ha ez valóban egy nemzeti konszen zust tükröző törvény lenne, ha megkapná a legalább kétharmados többséget. Ennek érdekében mindent meg fogunk tenni, azt is meg fogjuk tenni, hogy a végrehajtási jogszabályokat a lehető legrövidebb időn belül kidolgozzuk. Valóban, elfogadom, hogy a kép telj essége megkívánná, hogy ezeket is át tudjuk tekinteni, de azért ne feledjük el, hogy egy új dologról van szó, nem könnyű jogalkotási feladat, egyetértek azokkal, akik ezekre a nehézségekre is utaltak, de ezeket meg kell oldani, meg is fogjuk oldani. A kérd és az, hogy mi a szándékunk: aze a
