Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 9 (206. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
3058 Hozzászólásra következik Bauer Tamás úr, az SZDSZ képviselője. Megadom a szót. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök ú r. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslatot a Szabad Demokraták Szövetsége, mint önök tudják, elutasítja. Nem azért utasítjuk el ezt a javaslatot, mert a szomszéd országokban élő 3 milliónyi magyar helyzetére megoldást keres, hanem azért utasítjuk el, mert rossz, alapjaiban elhibázott irányban keres megoldást. Nem tudom, emlékezneke rá, 199596ban, amikor az alapszerződések születtek, és amikor a folyamat elején, már '95 februárjában Németh Zsolt jelenlegi államtitkár úr egy napirend előtti felszólalásában megállapította, hogy megszűnt a külpolitikai konszenzus, mert az akkori ellenzék elutasította az akkori kormánypártok alapszerződéspolitikáját, akkor a bírálók rendszeresen a déltiroli német ajkúak és a finnországi svédek példájára hivatkoztak. Tudnake önök arról, hogy Svédország svéd igazolvánnyal látná el a finnországi svédeket, és azok ilyen igazolvány birtokában lennének jogosultak részben Finnországban, r észben Svédországban kedvezményekre? Tudnake önök arról, hogy a déltiroli olaszokat Németország vagy Ausztria német vagy osztrák igazolvánnyal látná el, és ennek alapján lennének jogosultak bármiféle kedvezményekre? Nem tudnak - mert nincsenek ilyenek! A zokban az esetekben, ahol olyan kisebbségek problémájára, akiket szintén a határok eltolódása hozott kisebbségi helyzetbe - mert DélTirolban is ez a helyzet, és Finnországban a finnországi svédekkel is ez a helyzet, csak ott száz évvel korábban volt ez a határmódosulás , nem ezen az úton találták meg a megoldást azoknál a kisebbségeknél, amelyek svédként és németként nyelvi, kulturális, oktatási jogok birtokában, de a finn, illetve olasz társadalom integrált tagjaként élik a maguk életét. 3 millió magyar kisebbségben él nyolcvan éve. Ebből az első hetven évben nagyon erős asszimilációs nyomásnak volt kitéve, az anyanyelvnek a lakáson kívüli korlátozott használata, erősen korlátozott saját oktatási, kulturális infrastruktúra, erősen korlátozott anyanyelvi m édia és az egész életben a diszkrimináció jellemezte és sok tekintetben ma is jellemzi a kisebbségi magyarok életét. A többségi nemzet nacionalista erői lényegében két alternatívát állítottak eléjük: az asszimilációt vagy a kivándorlást. Ez jellemezte külö nösen a második világháborút követő négy évtizedben az ő helyzetüket. Mi azt gondoljuk, hogy természetesen a mai törekvésünk az övék is és a mienk is, hogy elkerüljék ezeket az alternatívákat. Azt gondoljuk ugyanis, hogy a szülőföldön maradás és a szülőföl dön megtalálni a magyarként való életet, ez a legkönnyebb, a legelőnyösebb megoldása a kisebbségi helyzetnek, hozzátéve azt, hogy kinekkinek magának kell eldöntenie, hogy ebből a három változatból, amely közül mind a három terhekkel és áldozatokkal jár, m elyiket választja; a legkedvezőbbnek a szülőföldön maradást és a nemzeti magyar azonosság megőrzését tartjuk. Ez az, amit a finnországi svédek és a déltiroli németek esetében sikerült megtalálni. A kérdés az, hogy miképpen lehet ehhez hozzájárulni. Mi azt gondoljuk, hogy Magyarországnak, a magyar államnak, ahogy ezt a magyar alkotmány rögzíti, diplomáciai, külpolitikai eszközökkel kell elérnie azt, hogy kisebbségi jogaikat az az állam, amelyben élnek, biztosítsa, és sokrétű támogatással kell hozzájárulni a hhoz, hogy az a nyelvi, oktatási, kulturális infrastruktúra, amely magyarságuk megőrzéséhez szükséges, a saját szülőföldjükön meglegyen. Az a politika, amelyet '94 és '98 között az akkor hivatalban levő koalíció folytatott, az alapszerződésekkel, amelyekke l hetven év után el lehetett érni azt, hogy a román és a szlovák állam elismerje, hogy a magyar kisebbség helyzete nem belügye, hanem három félnek, a magyar államnak, a magyar kisebbségnek és a román, illetve szlovák államnak a közös ügye; ezt elismerték é s elfogadták azt, hogy nem belpolitikai, hanem nemzetközi alapon kisebbségi jogokat kell a magyar kisebbség számára biztosítaniuk. Ebben a közegben jutottunk el oda, hogy az RMDSZ, illetve a Magyar Koalíció Pártja kormánytényezővé lett, és olyan megállapod ásokat köthetett azokkal a
