Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 9 (206. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - MOLNÁR GYULA (MSZP):
3052 előte rjesztett szövegét a kormánydöntést követően hivatalosan is eljuttatták az érintett képviseletekhez angol nyelven. A törvénytervezet ismeretében tehát elmondható, hogy a javaslat fő célja, hogy Magyarország segítse a szomszédos államokban élő magyarság egy éni boldogulását szülőföldjén, nem sértve és figyelembe véve hazánk nemzetközi kötelezettségeit, a szomszédos országokkal kötött szerződéseket, az együttműködéseket és az európai uniós csatlakozási alapelveket. Ahogy konszenzus tapasztalható az integrációv al kapcsolatos kérdések legtöbbjében, úgy a határon túli magyarság teljes körű támogatását élvezve kívánatos lenne, hogy a nemzeti kérdésekben - így a törvénytervezetben is - általános megegyezés alakuljon ki a magukra nemzeti kötelezettséget is felvállaló pártok között. Ennek a konszenzusnak a szellemében ajánlom a törvényjavaslat részletes vitára való bocsátását és elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Molnár Gyu la, az MSZP képviselője. MOLNÁR GYULA (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Nagy öröm, hogy ezen késő esti órában a vitában ön személyesen és az államtitkár úr is megtiszteltek minket. Magam is szeretnék csatlakozni azokhoz a hozzászólókho z, és egyetérteni velük, akik az általános vita első szakaszában ezen törvény kapcsán emelkedettebb hangon szóltak és történelmi pillanatokról elmélkedtek. Én is úgy gondolkozom, hogy egy döntő fontosságú javaslatról van szó, amelyben, úgy tűnik, a magyaro rszági politikai elit többsége, vélhetően egy széles társadalmi konszenzussal kísérve egy olyan elvi, alkotmányos kötelezettség valósággá alakítására vállalkozik, amely régi adósságunk. Talán megbocsátanak nekem, ha ebben a hozzászólásban ellenzéki képvise lőként picit már a konkrétumok felé haladva, nem mindenben és nem teljes egészében fogok abban a mederben maradni, néhány dilemmát és aggályt magam is szeretnék megfogalmazni, azzal az általános megközelítéssel persze, amit Tabajdi Csaba képviselőtársam ve zérszónokként fogalmazott meg. Azzal az igénnyel kezdtünk neki a munkának, már az állandó értekezleten, majd később, amikor a törvény szövege ismertté vált, hogy a végszavazásnál szeretnénk az igen gombot megnyomni. Minden szempontból úgy érezzük, hogy elé rkezett az igazság pillanata, hiszen itt van előttünk egy törvény, egy kodifikált szöveg, amely világosan jelzi azokat a kereteket, amelyek között a magyar kormány vagy a magyar politikai elit többsége ebben a kérdésben mozogni kíván. Elérkezett abból a sz empontból is, hogy képesek vagyunke az ország térségbeli szerepe és a szomszédok várakozó figyelme közötti vékony ösvényt megtalálni. Elérkezett abból a szempontból is, hogy képesek vagyunke megteremteni ebben a törvényben a jogos és a lehetséges igények egyensúlyát. És elérkezett abból a szempontból is, hogy minden egyes pártnak szembesülnie kell azzal, mit is ígért, hogy ezeknek az ígéreteknek a valóságtartalma micsoda, és hogy mit is tettek az elmúlt időszakban ezen a területen. A Szocialista Párt állá spontja kialakításánál abból a fontos történelmi tényből indult ki és indul ki továbbra is, amelyet úgy szoktunk emlegetni, hogy konszenzusos külpolitikai prioritások - ha jól emlékszem, az államtitkár úr hasonló kiindulási pontot célzott meg a saját maga beszédében. Mi is úgy gondoljuk, hogy ez a hármas célrendszer, amely Magyarországon szerencsésen kialakult, nem egy tudományos kutatás végeredményeképpen, hanem a politikai elit megállapodásaképpen, egy természetes folyamat eredményeként alakult ki, egy al kalmazkodási igényből a megváltozott nemzetközi politikai és gazdasági helyzethez, abból a szerintem is normális törekvésből, hogy jobb, ha az embert barátságos szomszédok veszik körül, és a már említett, több hozzászólásban elhangzott XX. századi történel mi traumánk következményéből és esetleges felszámolásából. Most, a pontos szöveg ismeretében, azt gondolom, levonhatunk némi következtetést abból, mire is jutottunk az
