Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 9 (206. szám) - A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
2986 címer es mezt! Segítsenek abban, hogy közös célunkat, az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk feltételeit teljesíthessük! Az Európai Bizottság figyelmeztetett, ne őket hibáztassuk, ha másodszor sem sikerül a médiatörvényt módosítani. A Fideszen, rajtunk nem fo g múlni a siker. Kérem az ellenzék felelős magatartását, hiszen egy térfélen küzdünk. Ezúttal ne szalasszuk el a lehetőséget! Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Szabó Zoltán, az MSZP képviselője köv etkezik felszólalásra. Megadom a szót. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Déjŕ vu - már láttam, mondja a francia, ha életében először lát valamit, de bosszantóan emlékezteti valamire. Déjŕ vu - mondhatnók most, láttuk már ezt a törvényt, még akkor is, ha frissen benyújtott törvényről van szó. Hasonló volt az érvelés a médiatörvény jogharmonizációs célú módosítása tárgyában; az egy esztendővel ezelőtt benyújtott és tárgyalt törvényjavaslat lényegében és több helyütt szó szerint is megegyezik a most előttünk fekvővel. Elmondtuk akkor is: ezt a törvényt nem azért nem támogatjuk, ami benne van, hanem azért nem támogatjuk, ami hiányzik belőle. (15.00) Elmondtuk, hogy egy dolog a médiatörvény és a médiára vonatkozó jogszabá lyok európai előírásokkal való összhangba hozatala, másik dolog a média területén érvényesülő gyakorlatnak, a médiafelügyelet gyakorlatának az európai elvekkel való összhangja. Ez a két dolog - erre utal az Európai Unió valamennyi megnyilvánulása - az Euró pai Unió számára két egyenrangú dolog, a magyar csatlakozási tárgyalásokon mind a kettő, mind a két területen az európai viszonyok megteremtése előfeltétele a magyar csatlakozásnak. Elmondtuk akkor, hogy nem kívánunk asszisztálni ahhoz, hogy a médiatörvény előírásait összhangba hozzuk ugyan az acquis communautairerel, ugyanakkor az európai médiaviszonyok megteremtése ügyében semmit ne lépjünk előre, és ennek megfelelően jottányival se kerüljünk közelebb az uniós csatlakozáshoz. Elmondtuk, nem kívánunk assz isztálni ahhoz, hogy a kormánykoalíció a jogharmonizáció fügefalevelével kívánja takarni meztelenségét, hogy jó tanuló módjára fel akarja mutatni az Európai Unió felé az acquisval összhangba hozott magyar médiatörvényt, és elegánsan hallgasson a magyarors zági médiahelyzet balkáni állapotáról. Elmondtuk akkor, egy esztendővel ezelőtt, hogy az Európai Unió ajánlásai mint jogszabályok rendkívül fontosak, az Európai Unió kohéziós erejét adják, de ennek a kohéziós erőnek van valamilyen sokkal mélyebben fekvő, e gyetlen európai ajánlásban, jogszabályban le nem írt, mégis mindenki által betartott alapelvrendszere. Elmondtuk, hogy a fennálló helyzet két ilyen európai alapelvet sért. Sérti a törvények uralmának elvét, azt az elvet, hogy az egyes egyének a törvény alá tartoznak, kötelesek hatalmi pozíciójuktól függetlenül - sőt minél magasabb hatalmi pozíciót foglalnak el, annál inkább - betartani a törvényeket. Márpedig a Magyarországon fennálló médiahelyzet törvénytelen. Törvénytelen, ahogyan erre az Alkotmánybíróság némileg dodonai határozatában, de elég egyértelműen rámutat, és törvénytelen, ahogy ezt az azóta lemondott legfőbb ügyész kinyilvánította. És van egy másik európai alapelv: a szélsőjobboldallal való kormányzati együttműködés tilalma. Márpedig azt, hogy ez a médiahelyzet Magyarországon olyan, amilyen, a jelenlegi kormánykoalíció a MIÉPpel együttműködve, nem is nagyon titkoltan együttműködve éri el és tartja fenn. Elhangzott Michael Lake nagykövet úr figyelmeztetése, hogy vannak dolgok, amelyek az adott áll amok belső ügyei, és vannak, amelyek nem belső ügyek. Valóban nem belső ügy, hanem az Unió ügye, hogy egy csatlakozni vágyó tagállam hajlandóe a Bizottság ajánlásait érvényesíteni jogrendszerében. De nem belső ügy az sem, hogy egy csatlakozni vágyó tagáll am hajlandóe az Európai Unió legalapvetőbb
