Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KOLTAI ILDIKÓ (Fidesz):
299 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Előterjesztők! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fideszfrakció álláspontja szerint az előttünk fekvő T/353 4. számú törvényjavaslat ismét egy újabb lépés a családtámogatási rendszer teljes kiépítése felé. Egy olyan új színt jelent a családtámogatásokban, amit két év óta a koalíciós kormány most már következetesen folytat. Az elmúlt két évben lépésről lépésre pr óbáltuk megvalósítani azt, amit a kormányprogramba belefoglaltunk, nevezetesen nemcsak ténylegesen, hanem üzenetértékűen is azt, hogy ennek a kormánynak a családok nagyon fontosak. Ennek egy újabb lépése ez a törvényjavaslat. Nagyon jól tudjuk, hogy ez a t örvényjavaslat - mint ahogy már elmondtam, és nagyon sokszor elhangzott az ellenzéki képviselőtársaim szájából is - nem ad mindenre gyógyírt. Nem is arra szolgál. Ez a társadalom egy szegmensét próbálja segíteni, ennek a szegmensnek próbál segítséget, ille tve lehetőséget nyújtani arra, hogy a gyermek családban nevelkedjen. Hiszen tudjuk azt, hogy országos szinten 26 ezer a bölcsődei férőhelyek száma. Ez a szám azt mutatja, hogy a családok, a fiatal családok elég tetemes része a gyermeket beadja bölcsődébe. 107 százalékos kihasználtsággal működnek a bölcsődék. Mi azt szeretnénk - elismerve azt, hogy ezekben a bölcsődékben nagyon magas szakmai színvonalon folyik a munka , hogy ezeknek a gyermekeknek a nagy része családban nevelkedhessen. Erre ad lehetőséget e z a törvényjavaslat. Arra ad még lehetőséget ez a törvényjavaslat - ami nem elhanyagolható része , hogy azok a még aktív korú nagyszülők, akik ötvenévesek elmúltak, és sajnos saját hibájukon kívül kikerültek a munka világából - és azt mindannyian jól tudj uk, hogy ötvenéves kor után visszakerülni bizony nagyon szomorú, nagyon elkeserítő tapasztalatokat hoz maga után , megpróbáljuk megadni azt a lehetőséget, hogy ne érezzék magukat otthon elkeseredettnek, ne érezzék magukat haszontalannak, nevelhessék az un okájukat, ezért bizonyos összeget kapjanak. Egyikünk sem állította itt a teremben ez alatt a két óra alatt, hogy ez a gyesösszeg mindenre megoldást jelent. Egyikünk sem állította azt ebben a teremben, hogy ez az összeg mindenre megoldást fog jelenteni. Nem erről van szó! Arról van szó, hogy erősíteni tudjuk a generációk közti összefogást. Arról van szó, hogy azok a nagymamák vagy azok a nagypapák, aki eddig nem jutottak ilyen lehetőséghez, igénybe tudják ezt venni. Tisztelt Képviselőtársaim! Elhangzott itt az is - és most én szerencsés helyzetben vagyok, mert most beszélhetek , hogy karrierféltés. Elhangzott egy ellenzéki képviselőtársam szájából, hogy a Fideszkormány, illetve a koalíciós kormány ezt a javaslatot is arra akarja felhasználni, hogy a polgári középosztályt erősítse. Könyörgök, a karriert nem pejoratív értelemben használtuk! A karriert az előterjesztők sem pejoratív értelemben használták. Egy munkahelyet félteni nemcsak abban az esetben lehet, hogyha ez a munkahely egy vezető munkahely. Munkahe lyet félteni bizony abban az esetben is lehet, ha fizikai munkáról van szó. Ebben a mai világban ez egy teljesen természetes dolog, teljesen érthető dolog. És az is teljesen érthető dolog, hogyha ez a kormány, ez a kormánykoalíció ezt próbálja megoldani. N em mindegy, hogy több gyerek születik vagy nem születik több gyerek! Nem mindegy, hogyha azért születik több gyermek ebben az országban, mert a szülők úgy érzik, hogy ha az a gyermek megszületik, akkor a nagyszülők át tudják vállalni annak a nevelését. Nem véletlen, hogy a törvényjavaslat arról szól, hogy a nagyszülők csak a gyermek egyéves kora után vehetik igénybe a gyest. Nem véletlen, hogy a törvényjavaslat arról szól, hogy a nagyszülőknek a szülők háztartásában kell vigyázni a gyermekre és ott kell nev elni. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Miért?) Ott kell vigyázni és ott kell nevelni. Kvázi úgy működik, mint egy nappali bölcsődei elhelyezés, csak a gyermek családban marad. Ez sem mindegy! Ha a szociológiánál tartunk, bizony nagyon sok szociológiai felmé rés azt mutatja, hogy az a gyermek, amelyik hároméves koráig családban nevelkedik, sokkal könnyebben tud közösségbe beilleszkedni, szociológiailag sokkal jobban fog ragaszkodni a családjához, és sokkal erősebb az anya, vagy ha a nagyszülő neveli, az anya, a nagymama vagy a nagyszülő és a gyermek közti
