Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 9 (206. szám) - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - HORVÁTH BÉLA (FKGP):
2975 nem értjük ezt a kérdést, hanem hogy az idősíkokat nem lehet egymáshoz csúszta tni; ezt nevezik történelmietlenségnek és anakronizmusnak. Ez az egyik válaszom vagy reflexióm. A másik pedig az, hogy a mindannyiunk által nagyon tisztelt kossuthi, deáki, eötvösi hagyomány természetesen ma is élő hagyomány, de közben eltelt százszázhúsz esztendő. Közben rájöttek, rájöttünk sokan arra, hogy nagyon fontos az elválasztás, nagyon fontos keretekben meghatározni, mi az, hogy közhatalom, hogy ki és hogyan gyakorolhatja, merthogy annak idején ezek a neves őseink ezeket a kérdéseket szerették vol na nyilvánvalóan a helyükre tenni, de most már talán túljutottunk ezen, mondhatnám úgy: ez már talán egy lerágott csont. (14.00) Most valami közös együttműködésben is lehet netalántán gondolkodni, egy közös cselekvésben, ami mindenki hasznára válhat: a pol gár hasznára, a család hasznára, az egész magyar társadalom és az egész nemzet számára - talán a világ hasznára is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Megkérdezem, kíváne még valaki felszólalni. Igen, Horváth Béla képviselő úr, Független Kisgazdapárt. Megadom a szót. HORVÁTH BÉLA (FKGP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Rádióhallgatók! Először tényleg tréfásan: nagy örömmel szoktuk hallgatni Bauer Tamás vicces felszólalásait, ezért én is vic cesen azt tudom mondani, köszönöm, hogy elismerően szólt rólam, de kíméljen meg ettől, mert különböző tréfák és viccek célpontjává válok. Komolyra fordítva a szót: Itt az ellenzéki képviselőtársaim felszólalásai alapján esetleg olyan kép alakulhat ki a köz véleményben, mintha az elmúlt tíz évben egy mérkőzés zajlana, ahol a térfél egyik oldalán a jobboldali, jobbközép, konzervatív pártok, kormányok állnának, a másik oldalon meg az önkormányzatok, és szegény önkormányzatokat itt hogyan nyomorgatjuk mi. E mérk őzéssorozatból szeretnék fölvillantani egy példát, egy érdekes esetet, amely éppen az SZDSZes képviselőtársaimat érinti. Nevezetesen: a mai ülésteremben többször elhangzott Eötvös József neve. Nézzük meg, hogy báró Eötvös József egykori középiskolájával m i történt! Az Egyetemi Katolikus Gimnáziumról van szó, és az egyház az 1991. évi törvény alapján elsők között jelentette be, hogy báró Eötvös József egykori középiskolájára igényt tart, visszaigényelte az esztergomi főegyházmegye, és ezt az igényt az illet ékes kultuszminisztérium is megalapozottnak találta. Nézzük meg, hogy mi történt tíz év alatt, hogyan segítette Demszky Gábor főpolgármester úr báró Eötvös József középiskolájának visszaadását és a törvény végrehajtását! Az történt, hogy a Fővárosi Önkormá nyzat ezt az ingatlant nem kívánta visszaadni jogos követelés alapján az esztergomi főegyházmegyének. Jogi pert indított, amelynek végeredményeképpen évekkel később Budapest főváros, majd pedig a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága is kimondta az iskola épület iránti egyházi igény törvényességét. Ez a jogi rehabilitáció '94 januárjában történt, de sajnos jött egy kormányváltás. Ahogyan a latin mondást már két napja más ügyben idéztem, a tettek önmagukért beszélnek, sajnos '94'98 között az MSZPSZDSZes k ormányzat, illetve az SZDSZes fővárosi városvezetés olyan jól eltársalgott egymással, hogy nem tudtak dűlőre jutni, hogyan hajtsák végre a Legfelsőbb Bíróság ítéletét - hangsúlyozom - báró Eötvös József középiskolájával kapcsolatban; aminek eredményeképpe n a több éven át tartó egyeztetés végeredménye az lett, hogy végül 1999ben, a polgári kormány ideje alatt született meg a döntés.
