Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP):
297 gyes összegét emeljük fel a minimálbér 80 százalékára. Vagy valóban vizsgáljuk meg azt, hogy a gyest igénybe vevő nyugdíjasnak a meghatározott feltételrendszerben ne kelljen a nyugdíjáról lemondania, hiszen jelen leg, mint tudjuk jól, az a helyzet, hogy a gyest igénybe vevő nagyszülő nem kaphat nyugdíjat. Aki nyugdíjat vagy más rendszeres pénzellátást kap, viszont nem jogosult gyesre. Azt gondolom, nagyon pontosan tudni kell, hogy ez a javaslat lényegében a nyugdíj azás előtt álló nagyszülők - közülük is a tartósan munkanélküli nagyszülők - számára jelenthet esélyt. Nem azt mondom, hogy ez nem méltányolható szempont, de az én felfogásom szerint lényegében a jelenlegi rendszer is ki tudja, vagy ki tudná ezeket az igén yeket elégíteni. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, a törvényjavaslat kodifikációs szempontból nem kifogásolható. Szeretném felhívni a figyelmet ennek a javaslatnak egy pozitív, de az alapkérdéshez nem kapcsolódó elemére: a javaslat 3. §a egy valóban or voslásra váró kérdést rendez, ezt az érdekképviseleti szervek is szorgalmazzák. Lényegében tehát arról van szó, hogy a fogyatékos gyermeket nevelő szülők, ha a gyermeket intézeti képzésre utalják, ne kerüljenek hátrányos helyzetbe - ezt valóban indokolt vo lt rendezni. Ez ugyan nem kapcsolódik közvetlenül a fő kérdéshez, de azt hiszem, tényleg olyan ügy, amely egy rövid, pozitív mondatot feltétlenül megérdemel, tisztelt képviselőtársaim. Sok minden elhangzott, nem szeretném ezeket ismételni. Csak arra hívom fel képviselőtársaim figyelmét, hogy ez a törvényjavaslat a családok széles köre problémáinak a megoldására nem alkalmas. Ezt a törvényjavaslatnak és az előterjesztőknek nyíltan kell vállalniuk. Az most más kérdés, hogy az elmúlt 22,5 óra egy hőlégballonk ént jelent meg a számunkra, talán a rádióhallgatók számára is. Úgy gondolom, szerényebben kellene ezt tálalni, nem szabad ezt a kérdést túlhangsúlyozni, különben tényleg úgy járunk vele, mint az a bizonyos mesebeli király, akinek az egyszeri lány hozott is valamit, meg nem is, hiszen a tálcáról felemelve a fedőt, mint tudjuk, a galambok elszálltak. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, MSZP. DR . TAKÁCS IMRE (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Képviselőtársaim! Szeretném ott folytatni, ahol ellenzéki képviselőtársaim abbahagyták, hogy ha a családok támogatásáról szóló törvényjavaslathoz hozzányúlunk, azt komplexebben kellene megvalósí tani. Mindenki, a kormánypártiak és mi is egyetértünk azzal, hogy a gyermekes családokat támogatni kell, de azt is figyelembe kell venni, hogy mit értünk családon. S ha ezt figyelembe vesszük, akkor nyilvánvalóan azt válaszolhatjuk, hogy a család egymással vérségi kapcsolatban álló egyének összessége, a háztartás pedig gazdasági kapcsolatban álló egyének összessége. Ha a család egymással vérségi kapcsolatban álló egyének összessége, akkor nemcsak a gyermek és a szülő tartozik a család körébe, hanem a nagysz ülők is, és azok a szegény nyugdíjasok, akik egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. Valamennyien jól tudjuk - a mai napon már több napilapban megjelent , hogy a januári statisztikai adatok igazolják: mintegy árrobbanás következett be az alapvető élelmiszerekb en, és ez az árrobbanás sajnos tovább nő. Ha igaz az, márpedig igaz az, hogy az alacsony nyugdíjjal rendelkezők elsősorban alapvető élelmiszert vesznek, nem pedig iparcikkeket, akkor ezt jobban figyelembe kellene venni. Tehát mé g egyszer hangsúlyozom, hogy a családok támogatása kapcsán a nyugdíjas nagyszülők helyzetét is mérlegelni kellene. Ilyen szempontból örülök annak, hogy ez most került napirendre, mert az elmúlt tíz évben talán még soha nem kiabált annyira a gazdasági stati sztika a nehéz helyzetben lévő, alacsony nyugdíjjal rendelkezők helyzetének a javítása érdekében. Az elmúlt 40 évben a nyugdíjbiztosítási igazgatóságok és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság igen sok alacsony nyugdíjjal rendelkező számára biztosí tották a méltányossági
