Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 9 (206. szám) - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz):
2949 Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Most a képviselői felszólalások következnek, a napirendi ajánlás szerint 10 perces időkeretben. Írásban előre jelentkezett Hörcsik Richárd képviselő úr, Fidesz; őt követi majd Hegyi Gyula. Tessék, képviselő úr! DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz) : Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő T/3984. számú törvényjavaslat nem má s, mint az 1991ben megalkotott XXXII. törvény néhány paragrafusának a módosítása. Jól emlékszem, hiszen magam is részt vettem a tíz évvel ezelőtti törvény parlamenti vitájában, hogy a '91. évi XXXII. törvény a maga idejében történelmi jelentőségű volt, és úgy vélem, hogy ma is az. Többek között ez a törvény teremtette meg az alapját annak a nagyon is gyakorlatias kapcsolatnak, ami a rendszerváltáskor jött létre, alakult ki, és azóta is kisebbnagyobb kitérőkkel folyamatosan fejlődött az egyházak és az álla m között. E folyamat egyik állomása volt a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között 1997ben létrejött megállapodás. Ezt követően kezdődtek el az ennek végrehajtását célzó munkálatok, ami következésképpen magával hozta az említett '91. évi XXXII. törvény első módosítását. Nem kételkedem a '97es törvénymódosítók jó szándékában, de sajnos ekkor kerül be a jogszabályba a most hatályon kívül helyezni kívánt, iskolaátadást megnehezítő passzus, amit egyébként az egyházi ingatlanrendezés gyakorlata is m egkérdőjelezett. Tisztelt Országgyűlés! A már említett '97es úgynevezett vatikáni megállapodást sajnos az előző ciklusban nem követték a többi történelmi egyházzal kötendő szerződések vagy megállapodások. Ezen változtatott a '98 nyarán hivatalba lépő polg ári kormány. Programjának megfelelően alig öt hónap alatt megkötötte ezeket a hiányzó megállapodásokat; jól ismert, hogy a reformátusokkal, az evangélikusokkal, a baptistákkal, a Mazsihisszel és a szerb ortodox egyházzal, ahogy államtitkár úr említette. Úg y vélem, hogy a modern polgári Magyarország értékrendjében helye van az olyan kormányzati egyházpolitikának, ami partnerként, hangsúlyozom ismét ezt a szót, partnerként kezeli az egyházakat, és nemcsak az elvont elméletben, hanem a mindennapok részleteire kiterjedő gyakorlatban is. Éppen ezért gyorsította fel a polgári kormány a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezését. A költségvetési forrás jelentős megemelésével és szinten tartásával, valamint a tulajdonrendezés végleges jegyzékének elfog adásával biztosította a törvényben foglalt kötelezettség végrehajtásának a garanciáit és feltételeit. Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyházi ingatlanrendezés folyamatosságát tehát a polgári kormány tette lehetővé, először is azzal, hogy új egyeztető bizotts ági elnököt nevezett ki, akinek vezetésével befejeződött a szentszéki megállapodás mellékleteként felsorolt katolikus ügyek tárgyalássorozata, illetve lezajlottak a református, evangélikus, zsidó, szerb ortodox, unitárius és baptista ügyek tárgyalásai. Az előbb felsorolt egyházak vonatkozásaiban a polgári kormány elfogadta a 2011ig rendezendő ügyek jegyzékét, ami a mai napi árfolyamon összesen mintegy 61,5 milliárd forint értékű, nem több mint 1719 volt egyházi ingatlan kérdését oldja meg. Úgy vélem, hogy e jegyzék kölcsönös elfogadásával az egyházi ingatlanrendezési folyamat tervezhetővé és kiszámíthatóvá válik, nemcsak a költségvetés, hanem az önkormányzatok és az egyházak részére egyaránt. Tisztelt Elnök Úr! Az elmúlt évtized egyházi ingatlanrendezési gy akorlata éppen az előbb említett elvek és szándékok ellenére is olyan problémákat hozott a felszínre, amelyek ismételten az 1991. évi XXXII. törvény előttünk lévő módosítását teszik szükségessé. Csak néhányat említek az azóta előjött problémák közül. Az eg yházak több esetben igen leromlott állagú épületet kaptak vissza, aminek a helyreállítására az ingatlan értékének többszörösét kellett ráfordítani. De volt olyan eset is, amikor egyegy önkormányzati intézmény kihelyezése túlzott költségvetési ráfordítássa l történt meg - sorolhatnám tovább a példákat. Egyszóval ezek és a hasonló esetek egyáltalán nem
