Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 9 (206. szám) - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója:
2946 Mindezen körülmények figyelembevételével szükségessé vált az ingatlanrendezés 2011ig hátralévő időszakára a pénzbeli kártalanítás kivételes jellegének f eloldása, természetesen a kártalanítás felhasználásának továbbra is a törvényi funkciókat szolgáló épület megszerzése feltételhez kötésének fenntartásával, amely összességében az állami költségvetés számára is kezelhetőbbé teszi az ingatlanrendezés folyama tát. A 2. § vonatkozásában, mint az előbb már hivatkoztunk rá, az egyházak több esetben jelentősen leromlott állagú épületet voltat kénytelenek átvenni az önkormányzatoktól, illetve az állami szervektől. A pénzbeli kártalanítás kivételes jellegének a javas lat által tervezett feloldása e problémát ugyan részlegesen orvosolja, továbbra is marad azonban több olyan, az egyházak számára fontos, adott esetben szakrális jellegű ingatlan, amelyeknek a természetbeni átvételéhez ragaszkodnak. Figyelembe véve az ingat lanrendezésből még hátralévő több mint tíz évet, aggályos, hogy ezen ingatlanok jelenlegi tulajdonosai vagy kezelői, használói külön törvényi felhívás nélkül esetleg nem tennének eleget az egyébként több vonatkozó törvény által is szabályozott kötelezettsé geinek azon ingatlanok esetében, amelyekről tudják, hogy azokat majd át kell adniuk az egyházaknak. Ezért az érintett egyházak kérték a javaslatban szereplő törvényhely beiktatását, amit a kormány is indokoltnak lát. Ezzel kapcsolatban fel kell hívnom a fi gyelmet arra, hogy e módosítás nem rak, nem ró további terheket az önkormányzatok, illetve az állami szervek vállára, hiszen egyébként is fennálló kötelezettségről van szó, amelynek az érintett szervek az e célra rendelkezésre álló anyagi eszközeik megfele lő felhasználásával eleget tudnak tenni. Az egyházügyi törvénymódosító törvény iktatta be azt a paragrafust, mely szerint az iskola céljára használt ingatlan akkor adható át az egyháznak, ha a helyi önkormányzat a közoktatási törvényben meghatározottak sze rint továbbra is eleget tud tenni az iskolai nevelés és oktatás biztosítására vonatkozó kötelezettségének. E törvényhely beiktatása eleve nem volt indokolt. Hogy minek köszönhető, azt az előző kormány pontosabban tudja, mivel az egyházi törvény egyébként i s előírta, hogy az átadandó ingatlanok, így az iskolák az egyház tényleges tevékenysége szerint szükséges mértékben és időben kerülhetnek a volt tulajdonos egyház tulajdonába és használatába, figyelembe véve az állami, a helyi önkormányzati feladatok ellát ásához nélkülözhetetlen tárgyi feltételeket. Az egyházi ingatlanrendezés mindezen szabályok betartásával történik, vagyis az egyház részére a lelkiismereti és vallásszabadság alkotmányos alapelvének maximális tiszteletben tartásával kerülnek iskolák átadás ra a jelenlegi törvényi keretek között is. (11.50) Arra is fel kell hívnom a figyelmet, hogy a kormány '99ben elfogadta a 2011ig rendezendő volt egyházi ingatlanok jegyzékét. A jegyzéken szereplő ingatlanok mögött minden esetben az egyházi, az állami és az önkormányzati oldal álláspontját is figyelembe vevő egyeztetőbizottsági javaslat állt. Így álláspontunk szerint komolyabb feszültség, probléma az ingatlanrendezés hátralévő részében az iskolaátadások kapcsán már nem várható. Mindezekre figyelemmel nem i ndokolt e paragrafus további fenntartása, különös tekintettel arra, hogy az érintett egyházak sérelmesnek tekintették e rendelkezést, és határozottan ragaszkodnak e törvényhely hatályon kívül helyezéséhez, amelyet a kormány is méltányol. Amikor a kormány e gyháztámogatási eredményeiről és elképzeléseiről beszélünk, fontos látni és láttatni, hogy itt nem paktumokról van szó, hanem közösen vallott és vállalt értékek alapján való együttgondolkodásról. A néha felfelröppenő egyházellenes szólamok ellenére a köl tségvetési összegeket lényegében nem az egyházak kapják, hanem az egyházak szolgálatán keresztül az egész magyar társadalom. Szent István óta evidencia, hogy ami jó az egyháznak, jó az országnak, és ami jó az országnak, az jó az egyháznak is. A fentieknek megfelelően kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a benyújtott törvénymódosító javaslatot fogadja el.
