Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
282 jelenlegi termékenységi magatartásában, elhalasztják az egyébként kívánt gyermek világra hozatalát. Míg az 1970es években a szülések előrehozatala okozott emelkedést a termékenységben, most a fiatalok későbbre halasztott szülései csökkentik a termékenységet. A kérdés az, hogy ezek a jelenleg még kívánt, de későbbre halasztott gyermekek megszületneke a jövőben. Úgy gondolom, abban egyetértünk, mindent meg kell tenni azért, hogy ezek a gyermeke k megszülessenek. Ha nem is nagy lépés - ezt az előterjesztők nevében Selmeczi képviselő asszony elismerte , de egy nagyon kis lépés ezen az úton ez a törvényjavaslat. Akik eddig hozzászóltak, mindig csak a már megszületett gyermekekre gondolnak, pedig úg y gondolom, e törvényjavaslat hatására - amely elő kívánja ezt segíteni, ezért itt polemizálnom kell a képviselő asszonnyal, hogy méltányossági alapon lehet már jelenleg is ezt az ellátási formát igénybe venni - a családtervezés szempontjából teljesen másk ént esik latba az, hogy valamit méltányossági szempontból esetleg megkapok, még ha a gyakorlat az eddigiekben mindig az is volt, hogy megkapom, mint az, hogy törvényben rögzített jogom ezt az ellátási formát igénybe venni. Igenis egyrészt az oktatás átalak ulása, másrészt a munkaerőpiac átalakulása kapcsán gyakran ütközünk abba az élethelyzetbe, amikor a globalizálódó világba bekapcsolódó Magyarországon a versenyfeltételek kényszerítik arra a fiatalokat, hogy az életpályájuk kiépítése, a karrierjük miatt ese tlegesen olyan mértékben kényszerüljenek kitolni az első gyermek vállalását, ami már nehézzé teszi a további gyermekek vállalását, esetlegesen a második vagy a harmadik gyermek vállalását. Úgy gondolom, ha e javaslatnak köszönhetően csak egy gyermekkel töb b születik ebben az országban, akkor már megérte a benyújtás, már megérte az, hogy erre időt szakítottunk. Megmondom őszintén, abban mindannyian egyetértünk, hogy egy törvényjavaslatot lehet szakmailag kritizálni és lehet politikailag kritizálni. Az eddig elhangzottak, illetve a bizottsági vitában elhangzottak túlnyomó többsége politikai kritika volt, jóllehet szakmai szempontból több érdekes kérdés is felvetődik a törvényjavaslat kapcsán. Erre részben utalt Szabó képviselő asszony, engem megfeddve; és váll alom azt, hogy én voltam az a hirtelen rosszul válaszoló, aki a nyugdíjaskérdésre a bizottsági ülésen rossz választ adtam. Mentségemre legyen mondva, az Alkotmánybíróságnak korábban volt egy olyan döntése a nyugdíjakkal kapcsolatban, amely a nyugdíjat véde lmezte, és nem jutott hirtelen eszembe a tárgyalt törvény 27. §a, mely egyértelműen igazolja azt, amit ön mondott. De a kérdéssel mintegy a kérdező is beismerte azt, hogy ezzel a problémával ott momentán nem volt tisztában. Azonban az például szakmai kérd és, hogy amikor a tbtörvénynek a járulékfedezetül szolgáló részét nézzük, akkor abban sem gyes, sem gyed, semmi nincs, az csak a megadott szolgáltatások. Azon el lehet gondolkodni, számításokat lehetne végezni, hogy talán nem lehetnee alkalmazni azt a mu nka világában már ismert módszert, hogy miután egy szerzett jog a nyugdíj, azt érintetlenül kell hagyni, és amellett is igénybe lehessen venni ezt az ellátási formát. Ez egy komoly szakmai probléma. A másik szakmai probléma, amit nagyon körüljártunk és nag yon sokat gondolkodtunk ezen, az a gyermek és szülő kapcsolata. Ez egy hihetetlenül érdekes dolog; többféle ezzel kapcsolatos elgondolás van. Az ötvenes évekig a gyermekszülő kapcsolatában lényegében a tanuláselméleti elgondolás uralkodott; az utóbbi évek ben egy új teória a korai kötődés elméletével állt elő. Amikor megvizsgáltuk ezt a kérdéskört, amikor szakemberekkel konzultáltunk ebben a kérdéskörben, végeredményben arra a megállapításra jutottunk, hogy a gyermekszülő, gyermeknagyszülő modellje - erre valahol áttételesen Selmeczi képviselő asszony utalt , tehát a generációs családmodell mindenféleképpen egy nagyon egészséges családmodell, és ezt segíteni kell. Jóval kedvezőbb a megszületendő gyermek számára, mint egy esetlegesen idegen környezet, egy olyan idegen környezet, melyen belül a nevelésért felelős személyek vagylagosak, illetve elég sűrűn változhatnak, mert az élet hozhatja így, és ez nagyon komoly lelki traumát okoz a gyermekeknek. Ez is nagyon érdekes és vizsgálandó szakmai kérdés, de a vég én egyértelművé vált számunkra, főként a
