Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 7 (204. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DÖGEI IMRE (FKGP):
2731 millió forintot költöttünk ilyen kulturális rendezvényekre. De ne feledkezzünk meg arról, hogy a magyar államiság ezer esztendeje ter mészetszerűleg nem korlátozódott kizárólag a Kárpátmedencére. (1.00) Szoros kötődésünk alakult ki többek között Csehországgal, ahol 5,3 millió forintot, Finnországgal, ahol 7 millió forintot, Lengyelországgal, ahol közel 6 millió forintot és Németországga l, ahol több mint 22 millió forintot költöttünk ezekre a megemlékezésekre. Külön említésre érdemes, hogy 35 millió forint értékben több országot érintő programokat is finanszírozott a tárca. Néhány kiragadott példát hadd említsek: címerkiállítás 40 országb an, vándorkiállítás az Európa Tanács strasbourgi székházában. A Kárpátmedencei szomszéd államokban a felsoroltakon túl a következő beruházások, projektek valósultak meg: az ön által is említett Királyhelmec, ahol millenniumi emlékmű és park létrehozására közel 10 millió forint támogatást adott Magyarország; vagy a Lendva városában felállítandó Szent István szobor közel 5 millió forint összeggel került támogatásra. Úgy gondolom, képviselő úr, ez a felsorolás még sokáig folytatható lenne. És ha ön úgy gondol ja, hogy szükséges a minisztérium részéről ezt folytatni, kérem, hogy tegye föl kérdését írásban, és részletes tájékoztatást kívánunk önnek adni ebben a kérdésben, hogy melyik ország mennyi összeget kapott Magyarországtól ezen millenniumi ünnepségek kapcsá n. Köszönöm megtisztelő figyelmét. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Dögei Imre képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselője, "A búzáról és a kenyér áráról" címmel. Képviselő urat illeti a szó. DÖGEI IMRE (FKGP) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! E késői órában, hiszen már lassan hajnalt írunk, e fontos kérdésről mindenképpen szólni kell pár szóban, a szót nem szaporítva. Azonban olyan dolog ez, hogy a magyar népnek az imájában is benne foglaltatik: add meg nekünk a mindennapi kenyeret! Ez idáig rendben is van. De akkor, amikor a búzáról van szó - a magyar ember úgy nevezte évszázadokon keresztül: az élet , amikor ennek a búzának, tudott dolog, sokkal nagyobb értéke van, mint a környező államokban termelt gabonának, és mégis ilyen alacsony ára van, a legjobb gabonának is a cséplés következtében legfeljebb 3 ezer forint, most ugyan tavasszal, mikor kevés van, már ilyenkor megvan, de akkor, amikor a zöme van, ami kor learatásra kerül, nagyon alacsony ár. Ma már jelzik a kereskedők, hogy a termésre vonatkozó kilátások jók lesznek, már 2 ezer forintot rebesgetnek, hogy nem is szerződnek talán magosabb árra. Ugyanakkor, és itt kezdődik az én dilemmám, és nemcsak nekem , hanem nagyon sok fogyasztónak meg termelőnek természetesen a legjobban, hiszen azokat sérti ez az árdifferencia; amikor egy mázsa búza tehát 23 ezer forintba kerül, a kenyér meg 1520 ezer forintba, mázsája. Közte van egy óriási árrés, 1415 ezer forint . Mi okozza ezt? Vannak rá magyarázatok, elképzelések, nekem is. Én abban látom az egyik legfontosabb okát, hogy megszűntek azok a malmok, amelyek településeinken léteztek. Ma már egy cég irányítja egyegy megyénél, talán ez is hozzájárul. De az biztos, ho gy a fogyasztókat, de főleg a termelőket rendkívül sérti ez az óriási aránytalanság. Gondot okoz azoknak a családoknak, ahol 34 gyermek van, meg két vagy három felnőtt van, amikor naponta ott 23 kiló kenyér elfogy. Tudom, hogy a központi irányítás nem al kalmas rá természetesen, azonban ennek a megoldásnak elébe kell menni, meg kéne oldani, hogy ez az igen fontos élelmiszerünk ne legyen aránytalan a megtermeléssel és az értékesítéssel. Számtalan parasztember, egyéni gazdálkodó vagy szövetkezeti tag panaszk odik ez irányban, hogy miért termel ő olcsó búzát, és miért adják drágán a kenyeret.
