Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 7 (204. szám) - A magyar hősök emlékének megörökítéséről és a magyar hősök emlékünnepéről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - MÁDAI PÉTER (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz):
2657 történetek is előkerülnek, melyek emlékezésre, megörökítésre méltók, de a z országos nagy történelemből mindeddig hiányoztak. Kiderült, hogy a falvak, községek, városok, közösségek hallgattak, de nem felejtettek. Kopjafák, emlékhelyek, emlékparkok, díszsírhelyek, márványtáblára vésett névsorok, helyi emlékünnepek jelzik, valami nagyon élő, eleven, aktuális, mélyből fakadó, mindenkire érvényes nemzeti ügy került most a törvénybe, jól cáfolva ezzel a Bauer Tamás által elmondottakat. (Bauer Tamás közbeszól.) A törvény tehát csak követi, csak megfogalmazza a társadalmi igényt, s bizt osítja, hogy a múltat többé ne fedhesse el, ne zárhassa le a hallgatás vasfüggönye. (18.50) Ez azonban a törvény társadalom felől is kisugárzó érzelmi oldala. Igényünk van rá, hogy a röviden, tehát általánosan fogalmazott megállapításokhoz az itt adott kis - vagy kevés vagy korlátozott - időkeretben néhány konkrétumot, tényeket sorakoztassunk. Először a címbe emelt "magyar hős" alapkategóriát konkretizáljuk és értelmezzük. A "magyar hős" kitétel itt evidens módon nem a származás, hanem a hősiesség irányának kategóriája. Magyarországért az ezer év alatt nemzetre és felekezetre való tekintet nélkül hősiesen harcoltak örmények, szerbek, szászok, németek, oláhok, olaszok, franciák, cigányok, ortodox katolikusok, zsidók, lengyelek, csehek. Nem kell tovább sorolni , hiszen ki tagadná, hogy például az aradi tizenhármak akár a magyar nyelv ismerete nélkül is magyar hősök voltak. Az 1. § konkretizálása nem mást, mint magát az ezeréves magyar történelmet jelenti. Itt csak felvethetjük a kérdést: lehetségese, hogy az ez eréves hatalmas időtáv folyamatosan hősöket teremtsen? Mi értelme van a magyar hősiesség kiemelésének, hiszen Európa más térségein is dúltak háborúk, voltak vallásháborúk, parasztháborúk, volt százéves, harmincéves, hétéves háború, hát még a napóleoni hábo rú és persze az első és második világháború? Hol különbözik ettől a magyar történelem? Az olasz Bonfini évszázadokkal ezelőtt már úgy írta meg Magyarország történetét, mint Európa szerves részének történetét. Ma mégis azt mondják: Magyarország Európa ajtaj án kopogtat. Ám ha ezt mondják, akkor azt is mondaniuk kell, hogy ezt az ajtót, az ezen belül lakókat évszázadokon át a magyarság védelmezte; gyengítette, állította meg a keletről nyugat felé sodródó népek támadásait. Itt is csak példázatos utalással é lhetünk: a tatárdúlás, nemzeti létünk első nagy temetője, a muhi puszta mély nyomokat hagyott a magyarság tudatában. Röviddel a tatárok után hódítani indul az oszmán birodalom. Csak felvillantva egy jellemző képet: míg Magyarországon végvárak épülnek, addi g Európa gyarmatosít, Franciaországban zajlik a nagy Loire menti kastélyépítési program. Aztán megkötik a vasvári békét a török és Bécs között; sötét árnyékot vetít előre, hogy a magyarok feje felett, magyar érdekek nélkül kötik ezt a békét. A történelembe n hat év nem nagy idő. A vasvári béke után hat évvel pedig már a névtelen kuruc énekmondó így írja le Magyarország helyzetét: "gondolkodjál szegény magyar, végre hová lész, ez világ, ki mint egy tenger, téged megemészt." Mintha ma is jó lenne gondolkodni e zen. Csak hát vane sok magyarunk, aki így fohászkodik: "Óh, keserves gyászba öltözött szép hazám, csak mi jót tehetnék véled egyetemben, kedves édes hazám". Aki így gondolkodott, méltó emlékének megörökítésére. S ha már megemlítettük a Loire menti kastély ok és végvárak párhuzamát, említsük meg sorsukat is. A kastélyok teljes szépségükben, parkjaikkal, bútoraikkal, szobraikkal együtt állnak; a magyar várakat a Rákócziszabadságharc bukása után sorra felrobbantotta a Habsburghatalom, hogy többé szabadságvág yó embernek otthont ne adhassanak. E lerontott várak talán ma, a nemzeti örökséget mentő 2001. évi törvény nyomán ha újra fel nem is építhetők, de további pusztulásuk talán megakadályozható. A rendelkezésre álló rövid idő korlátozottsága miatt a visszateki ntést nem folytathatom tovább. De hangsúlyozom azt a szándékomat, hogy kifejezetté tegyem: az ezer esztendő alatt a magyar szabadságért és függetlenségért valóban folyamatos volt a küzdelem, s e küzdelemben, mint a névtelen énekesek, az ismeretlenek tettei mutatják, nemcsak kiemelkedő egyéniségek, hanem az egész magyarság a hősiesség erkölcsével vett részt. A magyar hősök emlékünnepén a névtelen
