Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 7 (204. szám) - A magyar hősök emlékének megörökítéséről és a magyar hősök emlékünnepéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár:
2636 Soroljame hát tovább azokat a tényeket, amelyek alátámasztják, hogy hőseink vérrel hozott áldozatát, a kivívott eredményeket békében veszítjü k el kormányaink közreműködésével? Vane alapunk ezek után a hősök áldozatára hivatkozva ilyen pótcselekvéssel elvonni a valódi cselekvés iránti igényt? Ha van ma Magyarországon párt, amelyik kiáll az elesett hőseink által védett értékek megmentéséért, a h őseink által kivívottak megtartásáért, akkor az a Magyar Igazság és Élet Pártja. Mi tartjuk a legnagyobb szabású megemlékezéseket március 15én, június 4én, augusztus 20án és október 23án egyaránt. Amikor tehát azt mondjuk, hogy nem tudjuk támogatni ezt az előterjesztést, az nem azért van, mert esetleg nem értenénk egyet a hőseink áldozatvállalásairól való megemlékezéssel, sőt, mi azt mondjuk, hogy nem elég a látványos, külsőleges megemlékezés - mint jeleztem, ezt mi külön törvény nélkül is évente többsz ör megtesszük , de elengedhetetlennek tartjuk, hogy ténylegesen is gondoskodjanak a még élő hősökről azok, akiknek erre lehetősége van. (17.20) Ha a MIÉP olyan helyzetbe kerül, nem ilyen féloldalas, pótcselekvés jellegű előterjesztést fog készíteni, hanem olyant, amely valódi megbecsülést jelent a hősöknek, még akkor is, ha az pénzbe kerül. Egyébként megjegyzem, az ünneplés is pénzbe kerül, nem is akármennyibe, csak az a pénz nem kerül oda, ahova kellene: a hősökhöz. Ha a kormányzat komolyan gondolná, hogy mindaz megvédendő, amiért elődeink a vérüket hullatták, netán urambocsá! visszaszerzendő célként jelölné meg mindazt, amit elődeink hősiességük ellenére vagy a belső árulók miatt elveszítettek, akkor nem egy ilyen "nesze semmi, fogd meg jól!" jellegű törv ényjavaslatot terjesztettek volna elő, hanem egy tényleges, érdemi intézkedéseket is tartalmazó, magában foglaló anyagot. Az államtitkár úr expozéjában említette, hogy ez az előterjesztés lényegében az 1920as években meghonosodott emléknap felelevenítése. Ez így igaz. De akkor az a Magyarország egy mindenektől független ország volt, amelyben jogos volt a hősökről való megemlékezés, hiszen az akkori kormánynak célkitűzése volt a függetlenség megőrzése és az elvesztettek visszaszerzése, míg a második világhá ború utáni egyik kormányról sem mondható el ez; arról már nem is beszélve, hogy Magyarország függetlenségéről ma, amikor - mint korábban kitértem rá - ezer szálon rángatják, irányítják külföldről és idegenek belföldről is, függetlenségről tehát aligha besz élhetünk. Összegezve a MIÉP állásfoglalását: a helyzet sajnos ma alapvetően más, mint 1924ben volt, ennek ellenére, mint a bevezetőmben már jeleztem, a hősökre való emlékezéssel egyetértünk, azt rendszeresen gyakoroljuk is, törvényi felhatalmazás vagy tör vényi kötelezés nélkül is, de a jelen előterjesztést a súlyos érdemi fogyatékosságai miatt a MIÉPfrakció nem tudja támogatni. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra jelentkezett Hende Csaba úr, igazságügyi minisztériumi államtitkár. Megadom a szót. DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Fenyvessy Képviselő Úr! Anélkül, hogy hosszabban értékelném - mert erre még lesz módom - az ön felszólalását és az egész vitát, szeretnék utalni arra, hogy a gyermeknappal való egybeesés mint kifogás már a parlamenti vita előtt felmerült a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, vagyis a Partizánszövetség részéről, a mai vitában pedig az MSZP képviselője hangoztatta e zt a kifogást. Ha más nem, ez a körülmény megfontolásra kellene hogy intse a Magyar Igazság és Élet Pártját. Ami a még élő hősök anyagi megbecsülését illeti, ezzel kapcsolatban szeretném a képviselő úr emlékezetébe idézni, hogy a rendszerváltozás utáni kor mányok igen jelentős kárpótlási intézkedéseket hoztak, amelyek eredményeképpen vagy kárpótlási jegyben, vagy életjáradékban az üldözöttek kaptak bizonyos ellátást.
