Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. április 20 (203. szám) - Az egészségügyi szakellátási kötelezettségről, továbbá egyes egészségügyet érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. VILÁGOSI GÁBOR jegyző: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ERKEL TIBOR (MIÉP):
2575 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az első szakaszhoz szeretnék hozzászólni, előrebocsátva, hogy ebből a 3., 5., 7., 9., 10., 11., 15., 16. és 17. ajánlá sokat a MIÉP támogatja, mindenekelőtt azért, mert meggyőződésünk, hogy ezzel az eredeti törvénymódosítási javaslat jobbá válhat. A saját észrevételeinket szeretném előadni. A T/3931. számú törvényjavaslat első öt paragrafusa az egészségügyi szakellátás kap acitására - ágyszám, szakrendelői óraszám , ennek módosítására, illetve a módosítás feltételeire vonatkozik. A törvényjavaslat a 2001. január 1jei kórházi és járóbetegszakellátás kapacitását elegendőnek tartva ezt alapnak tekinti, ezt rögzíteni kívánja - szó sincs befagyasztásról , ezen kapacitás finanszírozását kötelezően előírja, ugyanakkor bizonytalan feltételek mellett teremt lehetőséget a kapacitások bővítésére, szűkítésére és módosítására. A kapacitás növelésére vonatkozó, a OEP által az új egé szségügyi szolgáltatóval köthető finanszírozási szerződés törvényi feltételei az általánosság szintjén mozognak, lényegében bármely új szolgáltatásra alkalmazhatók. A szubjektív döntéseket lehetővé tevő törvényi szabályozás laza kereteit egyelőre nem ismer t, majdani kormány, illetve miniszteri rendelet van hivatva tartalommal kitölteni. A kapacitásszűkítés alapja a törvényjavaslatban bevezetett "tartós kihasználatlanság" fogalma, amely a végrehajtási rendelet koncepciója szerint azt jelenti, hogy amennyibe n egy adott szakterület és ellátási forma teljesítménye legalább 25 százalékkal alacsonyabb az országos átlagnál, a kapacitás tartós kihasználatlansága megállapítást nyer. A tartós kihasználatlanság tényét a helyi önkormányzat kérésére az ÁNTSZ tiszti főor vosának kell igazolni. A kapacitás módosítását, az egészségügyi szakellátás szakmai összetételét az önkormányzat a tiszti főorvos előzetesen kikért véleménye alapján változtathatja meg. (13.10) Miután az új kapacitás befogadása az OEPtől, illetve a felügy eletet gyakorló minisztertől függ, a kapacitás szűkítése és módosítása az ÁNTSZ tiszti főorvosán, végső soron szintén az egészségügyi miniszteren múlik, a törvényjavaslat az egészségügyi miniszter részére lényegében közvetlen befolyást, mintegy kézi vezérl ést biztosít, és az ÁNTSZnek valójában csak látszatszerep jut. Tökéletesen egyetértünk Mikola István miniszter úrral abban, hogy a betegeket jobban szolgáló egészségügyi struktúrát nem lehet jogi eszközökkel kikényszeríteni. A törvényjavaslat mégis jogi e szközökkel, a tartós kihasználatlanság finanszírozási alapokon nyugvó fogalmának a bevezetésével kívánja az ésszerű szerkezetátalakítást, azaz az újabb ágyszámcsökkentést elérni. A miniszter úr szóhasználata szerint: a finanszírozás technológiai rendszerév el szabályozzuk az egészségügyet. A tízezer kórházi ágy megszüntetésének a tapasztalata bizonyítja, hogy az ágylétszám felülről történő szabályozása nem járható út; a szakmai szempontok mellőzésével, egyéb érdekek mentén végrehajtott drasztikus ágyszámcsök kentésnek pénzügyi haszna nem volt, a betegellátás pedig jelentős mértékben romlott. Az egészségügyben meglévő, és a közeljövőben várhatóan nem is csökkenő pénzhiányt a kormány ismét az ellátórendszer kapacitásának a további zsugorításával kívánja orvosoln i, melyet modernizáció helyett ezúttal struktúraváltásnak nevez. Az egészségügy legfelső vezetése, függetlenül attól, hogy milyen kormány volt hatalmon, nem ismerte fel, hogy csak a szakma szabályainak a betartásával, a betegellátás színvonalának a biztosí tásával lehet az egészségügyet pénzügyileg is jó irányba terelni. Nem ismerte fel, hogy olyan szabályozórendszert kell létrehozni, amelynek a segítségével a rendszer spontán az egészséges irányba fejlődik. A magyar egészségügy reformjait következetesen pén zügyi, és nem szakmai oldalról közelítették meg, aminek minden esetben meg is voltak a sajnálatos következményei. Minek alapján lenne meghatározható a magyar egészségügy kórházi és járóbetegszakellátásának a kapacitása? Ismertek a világon a lakosság létsz áma kapcsán az adott szakterületek ágyszámára vonatkozó ajánlások, azonban ezek a magyar lakosság elöregedésére, rosszabb egészségügyi állapotára, valamint az ellátórendszer alacsonyabb színvonalára való tekintettel nem használhatóak. A magyar egészségügyi adatszolgáltatás megbízhatatlansága, az általános morbiditási viszonyok ismeretének a hiánya miatt
