Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. április 20 (203. szám) - A tankönyvpiac rendjéről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
2567 Tehát lényegében ezek az aprólékos szabályok magának a köztestületnek a költségeit is növelik, legalábbis nem az érintettek döntési kompetenciájába teszik, akik egyéb ként működtetik a köztestületet. Ezért mi ezekben a módosító indítványokban arra tettünk kísérletet, hogy jelezzük a kormánynak, hogy túlszabályozza a köztestület működését a törvényjavaslattal, felesleges részletekbe bonyolódik a szabályozás során, ezálta l nem feltétlenül segíti elő a működőképességet, és az érintettek érdekeire egyébként egy ilyen törvényben való részletes szabályozás pedig fittyet hány. A harmadik megjegyzésem lényegében elmondható lenne az 55., 60., 76., 80., 84. ajánlási pontok közül b ármelyikre. Itt arról van ugyanis szó, hogy miféle lehetősége van a miniszternek a köztestület működésében való közreműködésre. Kérem szépen, a törvényjavaslat első felében, ha úgy marad, ahogy a kormány egyetért a módosító indítványokkal, illetve az erede ti szöveggel, akkor a miniszter kap felhatalmazást arra, hogy alkosson a saját eljárására rendeletet, arra az eljárásra, hogy milyen eljárásban jön létre a tankönyv valamely műből. Tehát önmaga eljárását a miniszter saját maga fogja rendeletben megállapíta ni. A miniszter fog dönteni a tankönyvvé nyilvánításról, a miniszter fogja kiírni a pályázatot a tankönyvjegyzékre való kerülés tekintetében, nyilván ebben a kérdésben is a miniszter dönt. Tehát a törvény első fele a miniszteri hatáskört meglehetősen centr alizáltan s minden kontroll nélkül gyakorolható módon szabályozza. Mi történik a törvény második felében, amikor a köztestületről van szó? Amikor éppen a Tankönyves Vállalkozók Országos Testülete mint köztestület lehetne a miniszter ebbéli tevékenységének kontrollja vagy valamilyen mértékben együttműködő partnere, nem ez történik, hanem ezekben a szabályozási pontokban, amit említettem, a miniszter ismételten megjelenik beavatkozóként a köztestületben, ő a törvényességi felügyelő a javaslat szerint, minden bizottsági, minden elnökségi ülésre és minden közgyűlésre meg kell hívni az ő képviselőjét, minden döntést meg kell számára küldeni, beavatkozhat döntésekbe, új eljárásra késztetheti a köztestületet a beavatkozása során. Mi történik tehát? Ebben a törvényj avaslatban minden a miniszter hatáskörébe kerül, még saját maga kontrollálása és ellenőrzése is. Úgy gondoljuk, hogy ez a szabályozás tarthatatlan, elfogadhatatlan egy ilyen típusú szabályozás. Nemhogy a magyar politikai kultúrának nem felel meg, de a józa n észnek sem felel meg egy ilyen kontroll nélküli szabályozás a tankönyvpiac esetében, hogy minden s mindennek az ellenkezője, valamint annak az ellenőrzője is a miniszter ebben az ügyben. Ezért arra szeretném felhívni a figyelmet, vagy arra megkérni a kor mányt, hogy legyen e tekintetben önkorlátozó. Vizsgálja felül még egyszer, hogy lehete ilyen kontroll nélküli mechanizmusokat létrehozni, mert akkor újólag elő lehet majd venni azokat a problémákat, amelyeket az előző vitaszakaszban említettem, nem akarom újra megismételni. Egy ilyen kontroll nélküli mechanizmusban mindenféle korrupció lehetősége, hatáskörrel való visszaélés lehetősége, a befolyás lehetősége, az ellenőrizetlen befolyás lehetősége megnyílik, s nem hiszem, hogy jó egy szakmai miniszter számá ra, hogy állandóan ott lebeghet körülötte a korrupció gyanúja, a befolyással való visszaélés gyanúja és minden egyéb ilyen. Nem jó egy ilyen szisztéma, ezért érdemes lenne némi önkorlátozást gyakorolni e tekintetben a miniszternek. Köszönöm szépen. (Szórvá nyos taps az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, MDF. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az ajánlás 48. pontjában szereplő módosító indítvánnyal kívá nok röviden foglalkozni. Az általános vita során már felhívtuk arra a tisztelt Ház
