Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. április 20 (203. szám) - Az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem állami elismeréséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. PÁLINKÁS JÓZSEF oktatási minisztériumi államtitkár:
2542 képviselőihez , hogy ezt ön ök törvénytelenül terjesztik elő, ami nem felel meg a magyar törvényi előírásoknak. Ezért a kormánynak szégyellnie kellene magát a nemzetközi partnerek előtt. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Ennél a törvényjavaslatnál eddig azért tartózkodtam, mert soká ig arra gondoltam, hogy a szakemberek vívják a csatát, de most eljutottunk a törvényjavaslat másik lábához, a törvényességhez, a jogállamisághoz, a jogkövető magatartáshoz. Ahogy Csizmár Gábor vagy Horn Gábor elmondta, a jogkövető állampolgárban újra megin og a hit, mert azt mondja, hogy mit tesz a kormány, és nem először teszi, hanem sokadszor. Megkerül hatályos törvényeket, és törvényt alkot saját maga számára mindenféle píár- és egyéb más indokokkal azért, hogy ne kelljen betartani jelesül most a felsőokt atásról szóló törvényt. Aki valaha is közel került ahhoz, hogy akár alapítványi vagy más formában egy főiskolai kart vagy bármit létesítsen, tudja, hogy milyen nehéz a folyamat, min kell végigmenni, milyen stációk vannak. Ezzel szemben az, amit Horváth Ján os képviselő úr elmondott, nagyon jó, mert a lényege pont ez: a kormány, ha szándékot akar kifejezni a szerződő partnereivel szemben, és nem átverni akarja őket, akkor egy országgyűlési határozati javaslattal jelezheti, hogy szándékom van, komoly szándékom van, ráutaló magatartásom van, hogy akarok egy ilyen egyetemet létrehozni. De képviselőtársaim, a címében is az van, hogy egyetem állami elismerése. Ezért igaz az Horn Gábor példája, hogy még nincsenek követelmények a teljesítésre, de az elismerésről már törvényjavaslat van. Nekem röviden már csak arra van lehetőségem, hogy megkérdezzem, képviselőtársaim, ha a törvényt megalkotjuk, utána kin kérjük számon, ha - mondjuk - nem valósul meg ez az egyetem. Ki lesz érte a felelős? Ki a számon kérhető egyén vagy szervezet? Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Megkérdezem képviselőtársaimat, kíváne még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Tekintettel arra, hogy több képviselőtársam nem jelezte felszólalási szándékát, megkérdezem Pálinkás József államtitkár urat, kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Pálinkás József: Igen.) Öné a szó, államtitkár úr. DR. PÁLINKÁS JÓZSEF oktatási minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nem nagyon szokás az általános vitá nak ebben a szakaszában felszólalni, most mégis engedjék meg, hogy ezt néhány percben megtegyem. A vitában nagyon sok javaslat hangzott el, de a vita hangneme néha olyan volt, amit a magam részéről sértőnek tartok, azonban ezt megszoktuk a parlamentben. Sz eretném, ha nem ilyen lenne a vita hangneme. Elhangzott néhány olyan kérdés, amire szeretnék válaszolni. Beszéljünk világosan! Egy, a felsőoktatási törvény minden szakaszának megfelelő német nyelvű egyetemet nem tudunk létrehozni. (10.40) Ennek a létrehozá sához soksok tízmilliárd forintra, soksok időre lenne szükség. Itt tehát azok a képviselők, akik felszólaltak, jól értik, hogy arról van szó, hogy egy fontos cél érdekében úgy szeretnénk létrehozni egy felsőoktatási intézményt, és úgy szeretnénk azt egye temnek nevezni, hogy a lehető legkisebb mértékben kelljen változtatni a felsőoktatási törvényen, amely szabályozza a magyar felsőoktatási intézményeket. Itt létre akarunk hozni politikai, külpolitikai, nemzetpolitikai célokból egy olyan felsőoktatási intéz ményt, amely kiterjeszti a mi felsőoktatási, ha úgy tetszik, szellemi lehetőségeinket KözépEurópában, Európában.
