Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - Az ülésnap megnyitása - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - PERLAKI JENŐ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
252 A kormányprogram szinte az előttünk fekvő törvényjavaslat tartalmi kivonataként is szolgál hatna, és mutatja a polgároknak, hogy a FideszMagyar Polgári Párt országgyűlési képviselőcsoportja következetesen jár el, amikor támogatja a korábban megjelölt célok elérését szolgáló törvényjavaslatot a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény módosítá sáról. Tisztelt Képviselőtársaim! A következőkben vázolni szeretném a magyar közszolgálat történetének napjainkig vezető útját, majd érvelni szándékozom a törvényjavaslat konkrét megoldásai mellett. A kiegyezést követően az első világháború kitöréséig terj edő időszakban már kialakult a közigazgatás személyzetpolitikájának az a rendszere, amelyet a mai értelemben karrier típusúnak nevezhetünk. Jogi formáját az 1874ben elfogadott, majd 1896ban korszerűsített pénzügyi szolgálati szabályzat adta. A harmincas évek személyzetpolitikáját a kor színvonalán modernnek számító amerikai irodaszervezési tapasztalatok átvétele jellemezte. A magyar közszolgálat elvégezte a minősítési rendszer átalakítását. A közszolgálat sajátos vonásait felszámolta a második világháború t követő időszak. A koalíciós pártok közötti kiélezett politikai harc következményeként sajátos zsákmányrendszer váltotta fel a harmincas évek karrierelvű személyzetpolitikáját. Csökkentették a képesítési követelményeket, később pedig eltörölték. A kommuni sta párt hatalomra jutását követően tömeges méretekben cserélődött ki a közigazgatás vezető rétege. A személyzetpolitika változását a jogi szabályozás is követte. 1951ig fokozatosan megszűntek a köztisztviselőkre vonatkozó speciális előírások. Az új gazda ságirányítási rendszer bevezetését követően a közigazgatásban is fokozatosan erősödtek a szakmai követelmények, de a politikai megbízhatóság elsőbbsége mindvégig fennmaradt. Az 1992. évi XXIII. törvény megteremtette a karrierelvű önálló közigazgatási szemé lyzetpolitika alapjait, és biztosította a pártpolitikasemleges, a politikai váltógazdaságtól független, stabil szakértői személyi állomány kialakulását. A törvény alkalmazásának eddigi tapasztalatai azt mutatták, hogy az új szabályok megfelelően beépültek a helyi viszonyokba, s a végrehajtás szintjén egységes jogalkalmazói szemlélet erősödött meg. Nemzetközi konferenciákon a köztisztviselői törvényt a középkeleteurópai országok körében nemcsak elsőként megalkotott törvényként, hanem egyfajta példaként is állították a szakemberek elé. Az azóta eltelt időszak tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy egyes kötelezettségek szigorítására van szükség a közigazgatás presztízsének megerősítése, átláthatóságának javítása érdekében. A pártatlan működésbe vetett köz bizalom megköveteli, hogy csak feltétlenül indokolt esetben, az állami tulajdonosi jogok érvényesítése érdekében töltsön be gazdasági társaságnál vezető tisztséget, illetve felügyelőbizottsági tagságot a köztisztviselő. Minden más esetben összeférhetetlens égi szabály tiltsa meg az ilyen jellegű tevékenységet. Az eskütétel ilyen módon nemcsak jogi szempontból teszi érvényessé a köztisztviselői jogviszonyt, hanem morális oldalról is szentesíti azt. A közszolgálati reform keretei között kidolgozott közszolgála ti életpályaprogram a tisztességes munkára, a tanulásra és a minőségre épít oly módon, hogy egyfelől a tehetséges szakemberek számára is vonzó előmeneteli és javadalmazási rendszert biztosít, másfelől szigorú anyagi és erkölcsi elvárásokat követel meg a kö z szolgáitól. A közszolgálati életpályaprogram egyértelmű üzenetet közvetít a köztisztviselői kar felé, a minőségi követelmények növelésének ellentételezéseként nagyobb anyagi megbecsülést, életre szóló társadalmi elismerést, stabilitást és kiszámíthatóság ot ígér a személyi állomány minden tagjának. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénymódosítás tükrözi a nagyobb anyagi és társadalmi megbecsülés szándékát, érvényesíteni kívánja az igazságosság és a teljesítményelv összhangját. A szakmai színvonal emelése és a hatékonyság növelése irányában tesz lépéseket, miközben erősíti az egységességet.
