Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. április 19 (202. szám) - A hírközlésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - MOLNÁR GYULA (MSZP):
2502 Magam is szeretnék csatlakozni Szanyi képviselőtársamhoz, és szeretném önöket elrettenteni, hogy én is EUdirektívákat szeretnék itt citálni, s egy olyan meglepő tételt bejelenteni, ami talán elkerülte a kormánypárti képviselők figyelmét, de a 2001 márciusi stockholmi csúcson maguk a kormányfők - egyébként nagyon ritka módon - egy ilyen kérdésse l is foglalkoztak, hogy hogyan és miképpen kell postai ügyeket szabályozni az EUtagállamokban. (17.20) Ők akkor azt mondták ki, megerősítve egy 1997ben elfogadott direktívájukat - ha jól értem, Szalai Annamária is erre hivatkozott, de szerintem rossz köv etkeztetéseket vont le ebből , miszerint a fokozatos és ellenőrzött liberalizáció irányába kell a postai szolgáltatásokat vinni. A fokozatost úgy értik ők - ami, ha jól értem, itt is megjelent , miszerint a fenntartott szolgáltatások körét továbbra is pr ecízen kell definiálni. Azt szeretném kérni kormánypárti képviselőtársaimtól, hogy tekintsék át, mi tekinthető fenntartott szolgáltatásnak ezen a területen, és amennyiben ezen dolgok átemelésre kerülnek, akkor a magunk részéről egy picit nyugodtabbak leszü nk. A liberalizáció értelemszerű, és az, amit Szalai Annamária mondott, szerintem félreértés. Nem arról szól az a megközelítés, hogy bárki bármit szabályozhat később a saját tagállamában, hanem az én értelmezésem szerint az ottani megfogalmazás arról szól, hogy ennél szigorúbb és gyorsabb átmenetet a teljes liberalizációban bárki saját maga számára megszabhat, és nem arról van szó, hogy bárki ennél fékezettebb ütemű átmenetet megengedhetne magának. Ami a posta ügyét illeti, a félelmeink egyre nőnek a dolog kapcsán, erről itt képviselőtársaim beszéltek: lesz egy monopolszolgáltató a postai szolgáltatások területén, lesz egy nagyon erős pénzintézet, amelyik olyan felhatalmazásokat kap, hogy a lakossági pénzek egy jelentős részét kezelheti. Ugyanez a cég megjel enik a távközlési piacon vagy legalábbis egy szeletén mindenképpen, ami a kormány belső kommunikációját illeti, és mindehhez ott van a mi kedvencünk, az a Defend Kft., amelyiknek újabban többségi tulajdonosa a Magyar Posta. Ha mindezeket összerakjuk, a mi számunkra a posta olyanná vált, mint ami a kormány magánhadseregeként, a kormány meghosszabbított kezeként olyan ügyekhez is adhatja a nevét, ami számunkra elfogadhatatlan és nem támogatható. A költségekkel és az árakkal kapcsolatban szeretnék néhány rövid megjegyzést tenni. Azt hiszem, van kölcsönös felelőssége mindenkinek az átmenettel kapcsolatban, van a mindenkori kormánynak, de azt gondolom, van a mindenkori ellenzéknek is. Mi valóban azt szeretnénk, ha egy olyan működő törvény jönne létre, amelyik a f ogyasztók szempontjából olyan helyzetet teremt, hogy pontosan tudják, mi közül választhatnak, és minden szereplő számára nyugodt, békés átmenetet tesz lehetővé. A piaci szereplők persze pluszbefektetéseikkel nyilván megpróbálnak valamilyen piaci előnyre sz ert tenni. Ebből a szempontból azt gondolom, a kormánynak van átmeneti felelőssége és kötelezettsége. Ez lehet a költségek megosztása vagy pedig bizonyos költségekről való lemondás. Mi azt szeretnénk módosító indítványainkkal majdan elérni, hogy a kormány vagy a költségvetés - fogalmazzunk így - vállaljon bizonyos fajta pénzügyi kockázatot, pénzügyi terhet az átmenet szempontjából. Ilyennek tekintjük az egyetemes szolgáltatás ügyét, mert mindenképpen azt gondoljuk, az egyetemes szolgáltatás biztos megléte é rdekében ennél talán szigorúbb és keményebb feltételeket kell a kormánynak vállalnia, mint ami most szerepel a törvényben. Ilyennek tekintjük az alapkiépítésű monitoring ügyét. Bárkivel beszélünk a szakmában, olyan hihetetlen számokat mondanak, hogy mi leh et ennek a költsége a szolgáltatók felé, ami azt veti fel, hogy vagy a szolgáltató kerül reménytelen helyzetbe, vagy pedig maga ez az egyébként számunkra is szükségesnek tekintett és elfogadható kérdés rosszul lesz esetlegesen szabályozva. A harmadik a kon cessziós szerződések sorsa. Viszonylag nagyvonalúan a törvény végén megjelenik az a kitétel, miszerint a miniszter mérlegelheti a koncessziós szerződések átalakítását, felbontását. Azt gondoljuk, ez helyes dolog, amennyiben erről lehet tárgyalni és megálla podni. Valószínűleg már régen el kellett volna kezdeni az ilyen típusú tárgyalásokat, azonban itt nagyon
