Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - Az ülésnap megnyitása - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HORVÁTH JÁNOS, a számvevőszéki bizottság előadója:
249 Az ülésen - mint ahogy ma is - vita alakult ki a főtisztviselői kar kialakításával kapcsolatban. Mi úgy ítéljük meg, hogy ez az intézmény egy megfelelő távlatot biztosító intézmény a köztisztviselők számára, és biztosítja azt, hogy a köztisztviselők az összkormányzati érdekeket ké pviseljék. Az ülésen meggyőződhettünk arról, hogy az előkészítés alapos és részletes volt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , mindezek figyelembevételével a bizottságunk egyhangúlag, tartózkodás és ellenszavazat nélkül a törvényja vaslatot támogatta. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A számvevőszéki bizottság véleményét Horváth János képviselő úr ismerteti. Öné a szó. DR. HORVÁTH JÁNOS , a számvevőszéki bizottság előadója : Köszönöm. E lnök Asszony! Tisztelt Ház! A számvevőszéki bizottság többségének véleményét van szerencsém jelenteni. Valóban, a számvevőszéki bizottság megtárgyalta és értékelte az előttünk lévő törvényjavaslatot, nevezetesen a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény javaslatot. A bizottság többsége a törvényjavaslatot ajánlja az Országgyűlésnek megtárgyalásra. A bizottsági tárgyalás részleteit ismertetni elég hosszú folyamat volna, inkább úgy érzem - és a bizottság is úgy érezte , hogy a törvényjavaslatnak azt a vetü letét ismertetjük és azt elemeztük, ami szorosabban a számvevőszéki bizottság témájához tartozik. Ez úgy is alakult, hogy a bizottság ülésén jelen volt a Belügyminisztérium képviselőjén túlmenően, illetve amellett az Állami Számvevőszék elnöke is, és az Ál lami Számvevőszék elnökének hozzájárulása részleteiben segített bizottságunknak ezt a témát alaposabban elemezni. Megjegyzem még azt, hogy a Számvevőszék maga is egy különös köztisztviselői gárdája az országnak, ennek bizonyos problémáit előhozta a Számvev őszék elnöke; ilyesmit, hogy mennyiben köztisztviselő és mennyiben különleges köztisztviselő a számvevőszéki tisztviselői gárda, és az ő jutalmazásuk, illetményük, nyugdíjba menetelük kérdései részletesen témái voltak bizottságunk tárgyalásának. Mégis a fő témája az előttünk lévő törvényjavaslatnak sok kérdést vetett fel; ilyen a köztisztviselő megbecsülése, a társadalmi, szakmai és etikai megbecsülése, azután a közszolgálat mint szolgálat, misszió, elhivatás vagy pedig csupán egyfajta élet, ahol könnyen me g lehet élni valamiféle eltorzult felfogás szerint, aztán a jövedelem kérdése is igen lényeges vita tárgya volt. Ugyancsak történtek összehasonlítások a versenyszférával, mennyiben életpálya, egy egész életre szóló, és mennyiben nem. Más bizottságok részér ől hallottunk már, tisztelt Ház, erre utalást, hogy mennyiben a nyugateurópai hivatásszerű, majdnem papságszerű köztisztviselőkről gondolkodtak évszázadokon át, vagy mennyiben a nyitottabb északamerikai vagy más országokban lévőkről, ahol a köztisztvisel ők a magánszférából jönnek és mennek, tanítók és tanárok. Szóval, a kérdésnek, a témának tudatában vagyunk anélkül, hogy ezt most szükségesnek tartanánk kiélezni. Egyetértés volt a tekintetben, hogy ez a törvényjavaslat reform értékű. Valóban kísérletezése k, próbálkozások történtek, és a korábbi, az elmúlt tíz esztendő törvényalkotása több lépésben is előrehaladás volt, azonban szükség van erre a - ahogy már említettem is - reform értékű javaslatra. Fontos elem volt a korrupció és a pálya tisztaságának az é rtékelése. A bizottságnak az a nézete, kifejezve és értelmezve is, hogy ez a törvényjavaslat nem azért említi a közélet tisztaságát és a pálya tisztaságát, mert azt hisszük, hogy korrupcióval van tele a köztisztviselői pálya. Éppen ellenkezőleg: azt szeret né ez a törvény - és úgy éreztük, hogy a kormánynak az a szándéka , hogy bemutatódjon a köztisztviselői pályának és az egész országnak is, hogy valóban a korrupció kérdése többnyire el van nagyolva, de ahol megvan, ott viszont meg kell találni a módját, h ogy azt rigorózusan ki lehessen gyomlálni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
