Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. április 19 (202. szám) - Az Állami Számvevőszék 2000. évi tevékenységéről szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ):
2467 tapasztalatokat, következtetéseket, illetve a hiányosságokat és a tennivalókat. A jelentés több helyen is jól szemlélteti a kormányzati munka időnként tartalmi vonatkozásai helyett annak felszínes, gyakorta inkább píár jellegét. Így például az elmúlt évben is igen sokat hallhattunk az informatika fejlesztéséért, az infor mációs társadalom kibontakoztatásáért tett nagy erőfeszítésekről a kormányzati területeken is. S mi az eredmény? Az ÁSZ szerint a felhasznált pénzeszközök erőteljes növekedése, amely mögött igen gyakran stratégiailag megalapozatlan felhasználás, nem vagy n em kellően összehangolt, esetenként célszerűtlen fejlesztési munka áll. Tehát ismét fenn az ernyő, nincsen kas, de sajnos ezt a nem létező kast is mindig a lakosság fizeti meg adóforintjaiból. A Számvevőszék munkájának teljes körű értékeléséhez azonban az is hozzátartozik, hogy a hibák megítélése területén a determinációkra és a korlátozott mozgási lehetőségekre hivatkozva úgy tűnik: a vizsgálatok meglehetősen elnézőek, néhol talán túlzott megértést vagy udvariasságot tanúsítottak. Gondolok itt például az á llamháztartás központi költségvetési alrendszerének működésével kapcsolatos hatékonysági és költségcsökkentési kérdésekre vagy az ellenőrzések tapasztalatai alapján kialakított ajánlások hasznosítására. Kedvező elemként nyugtázható, hogy a Számvevőszék min d a napi munkájában, mind az előttünk fekvő jelentésben kiemelt figyelmet fordított az előző évi beszámolóhoz kapcsolódó országgyűlési határozatban foglaltakra. Úgy vélem, mindezekre a közpénzekkel való ésszerű gazdálkodás, az európai uniós csatlakozásra v aló felkészülés és a Számvevőszéknek a reá vonatkozó törvény módosítása révén az ország határain is túl nyúló tevékenységi lehetőségének kiaknázása szempontjából egyaránt szükség van. Természetesen ez azt is megköveteli, hogy egyfelől a közpénzek egyetlen fillérje se kerüljön ki bármiféle jogi ügyeskedéssel a megfigyelhetőségi körből, másfelől az elnöki döntés alapján végzett ellenőrzések a jövőben még inkább a meghatározó, a legnagyobb hatékonyságot eredményező irányokba koncentrálódjék. Nagyon egyetértünk a jelentés ama megállapításával, amely szerint "a számvevőszéki munkát abból az alapelvből kiindulva kell továbbfejleszteni, hogy a közpénz és a közvagyon hasznosításának ellenőrzésében mind kevesebb legyen a lefedetlen terület". Erről többen beszéltek, T ardos Márton képviselőtársam és sokan, ez az egyik legfontosabb vagy talán legeslegfontosabb tevékenysége: a közpénz, közvagyon hasznosításának ellenőrzése. Hasonlóképpen jó irányba mutat, hogy a 2000. évi törvényes kötelezettségeken túli állami számvevősz éki vizsgálatok a nagy összegű közpénzek felhasználására és a lakossági életfeltételeket befolyásoló tényezőkre összpontosultak. Fontos a jelentésnek az a felfogása, törekvése, hogy összefogottan mutassa be az államháztartás egyes területeinek működési fol yamatát és irányait. A baj csak az, hogy ezek a folyamatok nem mindig a kívánatos irányba mutatnak. A Számvevőszék munkáját folyamatosan figyelemmel kísérők számára - s vagyunk néhányan a parlamentben - bár egyáltalában nem meglepő, de mégis lehangoló köve tkeztetésként adódik, hogy az 1999. évi tevékenységről szóló jelentésben foglalt számos probléma, hiányosság ez alkalommal ugyanúgy megjelenik, mintegy visszaköszön. A legsúlyosabbak között tallózva kell megemlíteni például az államháztartási törvény ma má r többször említett érdemi korszerűsítésének teljes elmaradását, a központi költségvetési szervek működési szabályozásának problémáit, a központi költségvetési támogatásoknál a teljesítménykövetelmények hiányát, az állami vagyon nyilvántartásának és az azz al kapcsolatos gazdálkodás rendezésének elhúzódását, valamint az adóreform, a vagyonreform elmaradását. Sajnos ezek újra és újra szinte minden évben menetrendszerűen megjelennek. A belátható időn belüli előrelépést ugyanakkor erősen kétségessé teszi a korm ányzat, illetve az ellenőrzött szervek nem kellő fogadókészsége, különösen a Számvevőszék egyes ajánlásaira. Ebben a tekintetben elsősorban nem a jogszabályi módosítások megtételével van a gond. A jelentés megállapítása szerint ezek egyébként is csupán a s zabályozó rendszer finomítását jelentették. A lényeg az, hogy a javaslatokra adott válaszok mögött milyen valós intézkedés, hibajavítás, előrelépés húzódik meg. Ha valaki gondosan áttekinti a jelentés 2. számú mellékletét, bizony meglehetősen nagyszámú for mális visszajelzést, ígéretet talál a minisztériumok, illetve a vizsgált szervek részéről.
