Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. április 18 (201. szám) - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - TÓTH IMRE (FKGP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - NÉMETH ZSOLT (MDF):
2371 ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Tóth Imre képviselő úrnak, a Fü ggetlen Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Kérem Bernáth Ildikó képviselő asszony gépét kikapcsolni, mert az ő neve is megjelent, de a képviselő asszony nincs az ülésteremben. (Közbeszólás: Nem lehet kikapcsolni.) Öné a szó, képviselő úr. TÓTH IMRE (FKGP) : Köszönöm a szót. E kétpercesben mindössze két megközelítést szeretnék tenni, ami az önkormányzati szuverenitást is érintheti; finomabban fogalmazva: szűkítsüke vagy hagyjuk jelenlegi állásában a kialakult gyakorlatot? Mire gondolok? A jegyző és a főjegy ző esetében képviselőtestület vagy más tegye meg azt a tájékoztatást, illetve azt értékelést, amit bizonyos időközönként meg kell tenni? Tettem olyan módosító indítványt, amely az előterjesztéssel szemben, a képviselőtestülettel szemben a polgármesternek szeretné adni ezt a jogosítványt. Miért? Gyakorlatilag a jegyzőre, főjegyzőre vonatkozóan jelen pillanatban is a képviselőtestület a kinevezéskori bért állapítja meg, illetve a fegyelmi eljárásokat ő indítja meg, folytatja le, de minden egyéb munkáltatói jogkört jelen pillanatban is a jegyző fölött a polgármester látja el, ha úgy teszik, gyakorlatilag a munkáját irányítja, bizonyos szempontból vétójoga van a döntések fölött. Ha ez mind igaz, és jelenleg működő gyakorlat, akkor ebből fakadóan miért nem a p olgármester lehetne az, aki a jegyzőre, főjegyzőre vonatkozóan az értékelést megteszi, megteheti? Ha pedig a szubjektív megközelítéssel esetleg megvádolható, ez kivédhető úgy, ahogy módosító javaslatomban is erre indítványt tettem, hogy az értékeléséről tá jékoztatni köteles a képviselőtestületet, amely gyakorlatilag egy jó ellensúlyt biztosíthat ebben az esetben. A másik megközelítést egy következő kétpercesben szeretném elmondani. Köszönöm. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pe dig megadom a szót Németh Zsolt képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. NÉMETH ZSOLT (MDF) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslathoz három témakörben benyújtott, a biz ottsági ülésen mérsékelt sikerrel fogadott öt módosító indítványom mellett kívánok érvelni. Az első témakör a köztisztviselők vagyonnyilatkozattételi kötelezettségére vonatkozik. Amikor ezt megfogalmaztam, akkor úgy éreztem, hogy egy pontosítást teszek, a ztán egy alaposabb vizsgálatkor rá kellett jönnöm, hogy a törvényjavaslat szövegezőjének más volt a véleménye. Nevezetesen az, hogy új munkakörbe kerülve úgy kell eljárni, mintha új közszolgálati viszony lenne, tehát a nyilatkozattételi kötelezettség akkor keletkezik. Javaslatom szerint az esedékesség évének számításakor figyelembe kell venni az előző, vagyonnyilatkozattételi kötelezettséggel járó munkakörben eltöltött időt is, és az ilyen munkakörbe történő felvételkor az előző munkahelyen tett vagyonnyil atkozatot az új munkáltatónak át kell adni. Ezt a javaslatot nem azért fogalmaztam meg, mert újabban az egy országgyűlési képviselőre jutó havonkénti vagyonnyilatkozat száma viszonylag magas, hanem azért, mivel úgy érzem, hogy nagyon szűk réteget érint ez, viszont alkalmas arra, hogy megakadályozza, hogy a vagyonnyilatkozat elől egy korrupcióval érintett köztisztviselő egy más, hasonló beosztásba elmeneküljön. A második témakör a jegyzőkkel foglalkozik, mégpedig kifejezetten a kisvárosi jegyzőkkel. Az ő ill etményük megállapításánál látok ellentmondást. Többen is felvetették azt, hogy többnyire körzetközponti feladatokat is ellátó jegyzőknél nem alkalmas a javasolt megoldás arra, hogy az ő
