Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. április 18 (201. szám) - A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. PAP JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ):
2325 sok problémával járó környezetvédelmi fejezetében a törvényjavaslat igyekszik az európai uniós jogharmonizációs közelítést is elősegíteni. Rendkívüli fontosságú kérdés, ami az európai uniós tárgyalások előbbiekben említett i gen nehéz fejezetének egyik legkényesebb kérdését érinti, hogy kinek kell gondoskodni Magyarországon a szennyvízkezelés megoldásáról, beleértve a finanszírozást: a törvényjavaslat ezt tokkalvonóval az önkormányzatok kötelező feladatává teszi. Az a közisme rt indoklás, amely szerint a szorosan kapcsolódó ivóvízellátás eddig is kötelező volt - erre utalt egy kicsit most kétpercesében Pap János képviselő úr , amíg a szennyvízelvezetés ezzel szemben fakultatív önkormányzati feladat volt, és jobb lenne ezt egye nszilárddá tenni, ez önmagában - hogy úgy mondjam - műszakilag, technológiailag igaz, de ez nem ad választ arra nézve, hogy 2003. január 1jétől az új kötelező feladat ellátására megleszneke a megfelelő költségvetési források. Ma is gyakorlat ugyanis, hog y az önkormányzatok önként vállalt feladatként tervezik a szennyvízhálózatukat kiépíteni vagy továbbfejleszteni, esetenként, de igen ritkán, megvan hozzá a szükséges önerő is - a kormányzati támogatás azonban, forráshiány miatt, nemegyszer elmarad. Ezzel k apcsolatban Farkas Imre képviselő úr igen sok és látványos példát sorolt már fel. Így a 2003. január 1jei hatálybalépési időpont ismételt hangoztatása megítélésem szerint nem más, mint egy alapvető kérdés megválaszolása előli elbújás; azt is mondhatnám, h ogy ugrás vagy ugratás a sötétbe. Nem hiszem, hogy ezt a bizonytalanságot a probléma tisztázása nélkül - beleértve itt az úgynevezett agglomerációs besorolást, amelyre már ugyancsak történt több utalás - felelős képviselőként szabad lenne felvállalni. Álta lában is indokolt, de ennél a törvényjavaslatnál, amelynek megvalósítása az elkövetkező 15 évben legalább 800 milliárd forint kiadást jelent - ennél lényegesen magasabb becslések is vannak , különösen fontos, hogy a feladatok ellátásához szükséges pénzügy i feltételek a törvény keretei között, e törvény keretei között rendeződjenek. Tisztelt Ház! Az elmúlt öt évben jól vizsgázott vízgazdálkodási törvény a bekövetkezett változások és az összegyűlt tapasztalatok alapján megérett az átfogó felülvizsgálatra. Er re utalt államtitkár úr is. A szükséges változások között kiemelendők a jogi környezetben bekövetkezett módosulások, mint például a katasztrófavédelmi, a polgári védelmi vagy a honvédelmi törvény, ez utóbbi módosításának elfogadása. A tapasztalatok körében az első helyen az igen szomorú emlékeket ébresztő, visszatérő árvizek hangsúlyozandók. Ezek egyaránt indokolttá teszik a megelőzés és a védekezés területén több anyagi, műszaki, illetve személyi kérdés rendezését, illetve a szabályozás korszerűsítését, am elyekre még vissza kívánok térni. Az elmúlt időszak tapasztalatai, valamint a kérdés jelentőségét nyomatékosan hangsúlyozó európai uniós vízminőségi irányelvek alapján mélyebben kell foglalkozni a fogyasztóvédelemmel is. Úgy vélem, hogy az elmúlt időszak p roblémáit, vitáit is elemezve egyrészt az ivóvíz minőségi követelményeinek megállapítását, a szolgáltatások szakmai színvonalát rögzítő követelményeket, a fogyasztók garanciális jogait, az ellenőrzés rendjét és munkamegosztását a vízgazdálkodási törvényben , annak mielőbbi továbbfejlesztése keretében kell rögzíteni. Szintén sok tapasztalat támasztja alá annak az uniós irányelvnek a létjogosultságát, amely a határokon túlnyúló osztott vízgyűjtőkre vonatkozik. Végigtekintve az elmúlt időszaknak különösen a Fel sőTiszavidéket érintő eseményeit, érdemes a törvény átdolgozása során nagyobb vízgyűjtő egységekben gondolkodva, illetve a gazdasági és a leendő európai uniós régiókra is tekintettel újraértékelni és továbbfejleszteni az eddigi rendszert. Ezt támasztják alá a szükségtározók új hálózatára vonatkozó legfrissebb elképzelések is. Az összegyűlt szakmai tapasztalatok azt is jelzik - erre néhány utalás ma már történt , hogy nem volt szerencsés politikai meggondolások, kormányalakítási kompromisszumok érdekében 1998ban a korábban egységes vízgazdálkodást megbontani. Megítélésem szerint ez súlyos anomáliákhoz vezetett. Gondolok itt például a vízmennyiség és vízminőség kérdéskörének szétválasztásából, a belvízelvezetés, illetve a csatornahálózat felelős kezeléséne k hiányosságaiból, továbbá a vízitársulatok leválasztásából eredő problémákra. A vízgazdálkodási törvény átdolgozása során
