Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. április 18 (201. szám) - A sor- és tartalékos katonai szolgálat teljesítése rendjének változásával érintett törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
2291 panasszal jártak hozzánk a re pülőegyesületek, a különböző önvédelmi sportegyesületek, ahol mindezt önkéntesen, sokkal magasabb színvonalon meg lehet oldani. Másrészt pedig amilyen nevelésre a miniszterelnök úr gondolt, az elsősorban a családok, az óvoda, az iskola, a társadalom, a kör nyezet feladata, hogy megtegye - nem ez a modern hadsereg feladata. Itt van az óriási szereptévesztés! Ez egy olyan Ferenc Józsefi időkből származó kényszermodell volt, amikor a nagy tömegű paraszt fiatalok számára valóban a hadseregbe való bejutás, az ot tani kiképzés, a városokban való élet és így tovább, bizonyos nevelést jelentett. De ez az idő elmúlt, ma már máshol nevelődnek a fiatalok, nem a hadseregben. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Fodor Gábor ú r, az SZDSZ képviselője. DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök úr. Vidoven Árpád képviselőtársam idézte a miniszterelnököt, és azt gondolom, ha már ezt megtette, akkor érdemes hozzátenni, mi is a problé ma azzal, amit anno a miniszterelnök úr mondott. Az idézet többek között arról szólt, amit a sajtóban is lehetett olvasni, miszerint azt említette a miniszterelnök, hogy mindenkinek katonának kell lenni, kapni kell alaki és fizikai kiképzést, illetve azokr a egy kicsit másképp tekint az ember, akik nem tettek katonai esküt. Ezek voltak a vihart kiváltó idézetek, amelyekre Mécs Imre képviselőtársam is utalt az előző beszédében. Én itt a parlamentben már szembesítettem a miniszterelnök urat egy 1990es felszól alásával, és ez úton is szeretném ezt elmondani - talán Vidoven Árpád képviselő úr nem volt akkor itt a parlamentben , hogy mit mondott a miniszterelnök úr 1990ben ezekről a kérdésekről. Egy képviselő úrral vitatkozott, és a következőket mondta: "Határoz ottan ellent kell mondjak képviselőtársamnak a tekintetben, miszerint Magyarországon az állampolgárok a haza szempontjából olyan fajta megkülönböztetés alá esnek, miszerint aki fegyveres szolgálatot vállal, az értékesebb, aki nem vállal, az értéktelenebb. Volt egy olyan mondata a képviselőnek, hogy a katonaság számára az az értékesebb, aki fegyvert fog, következésképpen a haza számára is ez az értékesebb. Ezzel a mondattal mi nem értünk egyet, alapelvileg nem értünk egyet. Úgy gondoljuk, hogy a haza számára nem az szabja meg egy polgár értékét, hogy vállale katonai szolgálatot vagy sem, nagyon sok más elemből tevődik össze. A Fidesz számára azok az emberek, akik nem hajlandóak fegyvert fogni, ugyanolyan értékes polgárok, mint azok, akik mi vagyunk s akik le szolgáltuk a katonaidőnket. A mi elgondolásaink szerint a nevelésnek nincs helye a hadseregben, bármilyen természetű is lenne az." (Derültség az MSZP soraiban.) Nos, azt gondolom, hogy ezek az idézetek önmagukért beszélnek, és máig nem kaptunk magyarázatot arra, bár talán ez a vita ad némi támpontot arra vonatkozóan, miért változott meg az 1990es Fideszálláspont mára, és miért azoknak az álláspontját vallja ma a Fidesz, akikkel annak idején vitatkozott. Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP sora iból.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Göndör István úr, az MSZP képviselője. GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nagy gondban voltam, hogy részt vegyeke ebben a kétperces vitában, de úgy érzem, hogy muszá j, mert felmerül a kérdés, valójában mi az, ami keveredik e törvény kapcsán. Egyrészt, ami rettentően fontos, az ország védelmi képessége, a másik ez az úgynevezett píárfogás, hogy a fiatalok legyenek vagy ne legyenek, vagy mennyi ideig legyenek katonák. A zt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat hihetetlenül leegyszerűsíti a dolgot, mert valójában tényleg csak arról van szó, hogy legyen hat hónap, de az a feltételrendszer, amely ehhez rendkívül fontos lenne, az nincs meg, nem áll rendelkezésünkre.
