Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak

2001. február 14 (187. szám) - Az ülésnap megnyitása - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. PINTÉR SÁNDOR belügyminiszter, a napirendi pont előadója:

227 Az ülésnap bezárása • 28158 Az ülésen jelen voltak: SZILÁGYINÉ DR. SZEMKEŐ JUDIT szociális és családügyi minisztériumi államtitkár,

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminis

ztériumi államtitkár, DR. PINTÉR SÁNDOR belügyminiszter,

ROCKENBAUER ZOLTÁN, a nemzeti kulturális örökség minisztere. Az ülésnap megnyitása Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 3. ülésnapja 2001. február 14é

n, szerdán (9.00 óra - Elnök: dr. Szili Katalin Jegyzők: dr. Szabó Erika és Kapronczi Mihály) ELNÖK (dr. Szili Katalin)

: Jó reggelt kívánok! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszöntöm valamennyi

jelen lévő képviselőtársamat és természete

sen mindenkit, aki figyelemmel kíséri mai ülésnapunkat. Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 3. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés

vezetésében Szabó Erika és Kapronczi Mihály jegyzők lesznek segítségemre. A köz

tisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény,

valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat

általános vitája ELNÖK (dr. Szili Katalin)

: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik

a köztisztviselők

jogállás

áról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló

törvényjavaslat általános vitájának megkezdése

. Az előterjesztést T/3690. számon, a bizottságok

ajánlásait pedig T/3690/19. számokon kapták kézhez. Elsőké

nt megadom a szót Pintér Sándor belügyminiszter úrnak, a napirendi ajánlás szerinti 30

perces időtartamban. Öné a szó, belügyminiszter úr. DR. PINTÉR SÁNDOR belügyminiszter, a napirendi pont előadója

: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Orszá

ggyűlés! A magyar közszolgálatban

dolgozók évtizedeken keresztül nehéz, sokszor méltatlan helyzetben szolgáltak. Hosszú ideig

egyetlen kormány sem vállalta a közigazgatás átfogó megreformálását, az e területen dolgozók

életkörülményeinek, társadalmi és any

agi megbecsülésének javítását. Az állam működése

szempontjából rendkívül fontos hivatások sokat veszítettek társadalmi megbecsülésükből,

vonzerejükből. A szolgálatot a kiváló képességűek közül már csak a mély elhivatottsággal

rendelkezők vállalták. Ez kont

raszelekcióhoz vezetett. Az 1990es évek elején a köztisztviselői, közalkalmazotti, rendőrségi törvény megalkotása

először reményt, majd újabb nemkívánatos elvándorlást okozott. Néhány területen - mint például a

bírók, ügyészek körében - ugyan jelentős jav

ulás volt tapasztalható, mind társadalmi, mind anyagi