Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. április 18 (201. szám) - A pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
2257 vállalkozóknak. Tehát nem igaz, hogy ezt szakmailag nem lehet teljesíteni; vagy pedig ön olyan szakemberekkel beszélt, akik nem voltak kellően felkészülve. Ez a rendszer ma is működik, és ma is lehet teljesíteni ezt az elvárást. Ami pedig Kel ler László felszólalását illeti a reprezentációs költségek és egyéb módosító javaslatok kapcsán, képviselő úr, teljesen meg voltam döbbenve, amikor átnéztem az önök módosító javaslatait. Az önök módosító javaslata sokkal rosszabb, mint a december 31ig hat ályban volt szabály. Arról nem is beszélve, hogy mennyivel rosszabb a gazdasági bizottság módosító javaslatánál! Ha megengedi, el is mondom, hogy miért. Azért van ez, mert egyrészt az önök módosító javaslata az egyéni vállalkozásoknál visszahelyezi ezt a b izonyos százezer forintos korlátot. A gazdasági bizottság javaslata ezt kiiktatja a rendszerből. Tehát önök az egyéni vállalkozók ellen adtak be lényegében módosító javaslatot. Ez az egyik kérdés. A másik nagyon fontos kérdés, hogy az önök módosító javasla ta nem rendezi az önkormányzatoknál e téren meglévő összevisszaságot, tudniillik az önkormányzatoknál abszolút nem volt szabályozva, hogy mennyit költhet el a bevételéből reprezentációs célokra. Tehát ha egy önkormányzat úgy gondolta, a költségvetésének na gy részét erre költhette; természetesen nem így történt. De ez a módosító javaslat, amelyet a gazdasági bizottság nyújtott be, ezt a kérdést is rendezi. Arról nem is beszélek, hogy az a módosító, amelyet önök benyújtottak a köztestületekkel, tá rsadalmi szervezetekkel és alapítványokkal, közalapítványokkal kapcsolatban, egyszerűen elképesztő! Önök azt mondják, hogy ezek a szervezetek csak a beszedett tagdíj összegéig számolhatnak el adómentesen reprezentációs költséget. Az egyik kérdés az, hogy a z alapítványnál, közalapítványnál létezike ön szerint tagdíj. Nem létezik! Innentől kezdve a módosító javaslat önmagában is ellentmondásos. Arról nem is beszélve, hogy ha egy sportegyesületet veszek alapul, ott ugyan a sportolók fizetnek tagdíjat, de mini mális összeget az összköltséghez viszonyítva, a gazdasági bizottságnak a módosító javaslatában pedig 10 százalék van meghatározva, hogy az összes költség 10 százalékát költhetik el adó- és járulékmentesen. Tehát az önök módosító javaslata csak egyetlenegy szférát ismer el, azt viszont kellően, mégpedig a társaságiadóalanyokat. A társaságiadóalanyok tekintetében önök visszahozzák a régi szabályt, és ezt a bizonyos 2,5 milliós korlátot nem engedik meg. Ez azt jelenti, hogy például egy 200 milliárd forintos árbevételű társaságnál az önök véleménye szerint egymilliárd forintot lehet költeni ilyen reprezentációs célokra, utazni, étkezni, italozni és a többi. Mi nem így gondoljuk, mi úgy gondoljuk, hogy ezt korlátozni szükséges, és ez a módosító javaslat ezt tel jes egészében megoldja. Összességében, úgy gondolom, hogy már válaszoltam is Göndör képviselő úr felvetésére. A kormány támogatja a gazdasági bizottság által benyújtott módosító javaslatot, amely igen terjedelmes és nagyon széleskörűen rendezi ezt a kérdés t, és ami a dolog lényege - ezt szeretném én is hangsúlyozni , ezt visszamenőleg teszi. Annak, hogy miért nem önálló törvényjavaslatban nyújtja be a kormány, egyszerű magyarázata van. Az a magyarázata, hogy így lényegesen gyorsabban el tudja fogadni az Or szággyűlés, és ha minden jól megy, hat héten belül ezt a kérdést végleg tudjuk rendezni, visszamenőleg, míg önálló törvényjavaslatban esetleg néhány hónapra is szükség lenne, és akkor valóban csak nyáron tudna hatályba lépni. Ez az oka annak, hogy nem önál ló törvényjavaslatként, hanem ilyen formában támogatja a kormány. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.) ELNÖK (dr. Áder János) : Kétperces hozzászólások következnek. Elsőként megadom a szót Keller László képviselő úrnak. KELLER LÁSZLÓ (MSZP) : Köszön öm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Végül is volt értelme annak a kérésünknek, hogy szólaljon meg az államtitkár úr (Babák Mihály: Hogyne, mindig van értelme!) , hiszen világossá vált
