Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. április 18 (201. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; valamint a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - TARDOS MÁRTON, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2238 költségvetés átmeneti fizetési nehézségeinek áthidalására szolgáló rövid lejáratú hitellehetőségek tilalmát kimondja, h iszen manapság már a kormány köteles piaci alapon fölvenni ezeket a hiteleket. Ami a felügyelőbizottság megszüntetését illeti, én csak egy kérdést teszek fel. Mennyire volt hatékony ez a felügyelőbizottság, ha a működése mellett ilyen dolgok történhettek, mint a leánybank esete? Tehát amennyiben nem volt kellőképpen hatékony, akkor az én véleményem szerint felesleges ez a szervezet. A fentieket figyelembe véve a Független Kisgazda, Földmunkás- és Polgári Párt képviselőcsoportja fő vonalaiban támogatni tudj a a törvényjavaslatot. Köszönöm figyelmüket. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót Tardos Márton úrnak, az SZDSZ képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. TARDOS MÁRTON , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! A két előttünk fekvő törvényjavaslat nagyon lényeges kérdésről próbálja megfogalmazni az állami szabályozás ügyét. Ha végighallgattuk az itt felszólaló miniszter urat, és a követelményrendszer fő gondolatait tekintjük alapnak, ame lyeket ismertetett - függetlenség, átláthatóság, ellenőrizhetőség , akkor tulajdonképpen nem lenne miről vitatkoznunk. A vita csupán azt tartalmazhatná, hogy a '90es évek elején a bankreform során megfogalmazott jegybanktörvény az azóta végrehajtott nem nagy számú módosításokkal valóban új törvény megalkotását követelie annak - érdekében, hogy ez a három jelmondat hatékonyan érvényesüljön , vagy csupán módosításokat. Úgy ítélem meg, hogy a működő törvény alapjában véve egy nagyon sikeres átalakulásnak v olt az alapja, még akkor is, ha el kell ismerni, hogy a bankrendszer reformja, ezen belül a Magyar Nemzeti Bank átalakítása nemcsak hasznot, hanem károk megjelenését is eredményezte, és nem pontosan állapítható meg, hogy a kialakult veszteségek, amelyek az országot érték, milyen mértékben az éppen működő banki főtisztviselők és döntéshozók felelőssége, milyen mértékben pedig elkerülhetetlen. Figyelmeztetni arra szeretnék, hogy az állami egybankrendszer, amely a '80as évek végéig működött Magyarországon, mi ndenképpen átalakítandó volt, és az ott kialakult hitelrendszerek és kapcsolatrendszerek szükségszerűen nagy veszteségeket okoztak az átalakulás során. Ezzel nem védeni akarom a bankreformban részt vevő fő szakembereket és felelős személyeket, mert termész etesen önmagában véve ez nem bizonyítaná azt, hogy az ő viselkedésük a veszteségek csökkentése szempontjából, a gazdálkodás racionalitása szempontjából optimális lett volna. Azonban mégis azt szeretném mondani, hogy a bankrendszer átalakulása, a magyar mon etáris politika rendszerének kialakulása és ellenőrzése az összes nehézség ellenére, ha ezt a keleteurópai volt szovjet megszállás vagy befolyás alatt lévő országok hasonló politikájával összehasonlítjuk, nem egy sikertelen történet, nem egy veszteségtört énet, hanem egy viszonylagos sikertörténet. Olyan időszakban sikerről beszélni, amikor a gazdaság egy jó átalakulás után csak tíz évvel éri el a már '89ben elért egy főre eső termelés színvonalát, természetesen nehéz. El kell ismerni, hogy e nehézségeket nehezen is lehet megérteni. Ami mondanivalómnak ebből a szempontból lényeges eleme, hogy alapjában véve ez annak az átalakulásnak a következménye, amelynek szenvedő tanúi voltunk. Szenvedő tanúi voltunk annak, hogy kialakult egy rossz hatékonyságú rendszer , és szenvedő tanúi voltunk annak, hogy ennek bukása és átalakulása közvetlenül minden állampolgárt érintően nagy veszteségeket okozott. Az előbb azt állítottam, hogy a miniszter úr által elmondott és a törvényt alátámasztó szövegekben szereplő három jelmo ndat mindenképpen olyan, amelyet el kell fogadni és el kell ismerni. Ehhez a negyedik gondolatot is hozzáteszem, ami ugyancsak szerepel az előterjesztők által
